– Ha ez valakinek nem felel meg, most szóljon – tette hozzá Kristóf.

Nem érkezett ellenvetés. A következő napok végre nyugodtabban teltek, és Réka is átadhatta magát a pihenésnek.

Amikor a vendégek hazautaztak, kettesben maradtak. Kristóf megcsókolta.

– Egy egész hetünk maradt csak kettőnké. De előtte látogassuk meg a szüleidet. Szeretném hivatalosan is megkérni a kezed.

– Menjünk – mosolygott Réka. – Anyával úgyis beszélnem kell Eszterről.

– Lehet, hogy más fogja lekötni a figyelmét – kacsintott Kristóf.

Andrea és Gábor örömmel fogadták őket. Kristóf két csokorral érkezett: az egyiket Rékának adta, a másikat Andreának.

– Gyertek be, minden készen van! – invitálta őket Andrea. – Gábor, kész a grill?

Miután mindenki helyet foglalt, Kristóf komolyan Réka szülei elé állt, megkérte lányuk kezét, majd letérdelt, és elővett egy aranygyűrűt.

– Ez csodálatos! – hatódott meg Andrea. – Tudtam, hogy jól választottál, Réka. Nos?

– Igen – suttogta Réka, majd nevetve a nyakába ugrott. – Ezerszer is igen!

A következő év júniusában, a tengerparton tartották az esküvőt. A család közösen szervezte a szertartást, amely minden vendéget lenyűgözött. Kristóf ugyan magára vállalta volna a költségeket, de a szülők nem engedték.

– A mi örömünk is – mondták egyszerre.

Később Kristóf megkérdezte:

– Mit szólnál, ha nem mennénk vissza a fővárosba? Itt maradhatnánk, és együtt vezetnénk a vállalkozást. Sok vendégünk lenne.

Réka nevetve bólintott.

– Benne vagyok. De csak akkor, ha nem én főzök mindenkire egyedül.

És ezzel egy új fejezet kezdődött az életükben.