– Igazad van… de mi nem is voltunk házasok – sóhajtott Réka.

– Épp ez az! Még semmi sem köt titeket össze, és már most tiszteletlen. Mi lenne később?

– Mit javasolsz? – kérdezte fáradtan.

– Emeld fel a fejed. Felejtsd el. Menj emberek közé, öltözz fel csinosan, ismerkedj. Növeld az önbizalmadat. Nem csak ő létezik a világon. Hadd érezze, mit veszített.

Réka elmosolyodott.

– Tényleg szerinted ez működne? Posztoljak képeket, hogy milyen jól érzem magam?

– Miért egyedül mennél? Szép lány vagy, udvarlók akadnak majd bőven. Mond csak, van egy hely, ahova gyakran jár?

– Igen, a Borostyán kávézó a Fő utcán. Szombatonként mindig betér, a barátja ott pultos.

– Tökéletes! Menj oda egy kedves fiúval, légy vidám, és hagyd, hogy meglásson. De ne békülj ki vele! Jegyezd meg: aki szeret, nem aláz meg. A külső változhat, de a tisztelet nem. Emlékszel, mit mondott a nagymamád? A férfiak olyanok, mint a villamosok – ha az egyik elmegy, jön a következő.

Réka felnevetett.

– Te aztán tudsz lelket önteni belém. Köszönöm, anya.