Elköszöntek, és Réka csak ekkor vette észre, hogy az autó már jó ideje céltalanul kering az utcákon.

– Elnézést, hova visz engem? – kérdezte döbbenten.

– Sehova különösebben – felelte a férfi nyugodtan. – Körülbelül fél órája csak autózunk.

– Tessék? Hiszen taxit hívtam!

– Engem nem. Épp egy ismerősömet tettem ki, amikor ön beült a kocsiba, és közölte, hogy induljunk.

– Akkor maga nem taxis? – kerekedett el Réka szeme.

– Nem. De ha megmondja a címet, elviszem.

A lány a homlokára csapott.

– Ez a nap komolyan próbára tesz.

– Szerda van – mosolygott a férfi. – Ne aggódjon, nem nagy ügy.

Réka bemondta a címét. Amikor megérkeztek, pénzt nyújtott felé.

– Fogadja el, kérem, és sajnálom a kellemetlenséget.

– Inkább tartsa meg – intett a férfi, majd egy villanással elköszönt és elhajtott.

Réka vállat vont, felment a lakásába, főzött egy kávét, leült az asztalhoz, és mély gondolatokba merült a történtek után, nem sejtve, hogy hamarosan újabb váratlan fordulat következik aznap este.

Gondolataiból a telefon csörgése rántotta vissza a valóságba. A kijelzőn Márk neve villogott.