– Kifizetek mindent – tette hozzá gyorsan. – Ne aggódj, Levente a rokonom.

– Nem találsz erre valaki mást? – kérdezte óvatosan Eszter.

– Kit? – tárta szét a kezét Réka. – Amíg Márkkal voltam, senkivel sem ismerkedtem. Most honnan szerezzek valakit?

Eszter hezitált, de végül beadta a derekát.

– Rendben. De semmi ölelkezés, semmi csók!

– Ünnepélyesen megígérem! – nevetett Réka. – Szombaton háromnegyed hatkor várom a Borostyán kávézó előtt. És kérlek, mondj neki, hogy öltözzön ki rendesen.

A megbeszélt időpontban Réka idegesen toporgott a kávézó bejárata közelében. Levente húsz perce késett, telefonja pedig elérhetetlen volt. Eszteré szintén.

Márk viszont pontosan érkezett. Egy magas, szőke nővel az oldalán, akit magabiztosan ölelt át, baráti társaság kíséretében vonult be a helyre.

Réka gyomra összerándult. Újra és újra próbálta hívni Leventét, de csak a gépi hang felelt.

Végül arra gondolt, talán észrevétlenül már meg is érkezett, és bent várja. Belépett a kávézóba, és az üvegfal mögül rögtön kiszúrta Márkékat. Leventét viszont sehol.