Balázs először azt hitte, ízléstelen tréfa az egész. Mintha egy rossz film jelenete csöppent volna az életébe. Biztos volt benne, hogy Eszter csak meggondolatlanul beszélt, és hamarosan hazajön.

Majd véget ér a műszak a kórházban, belép az ajtón, panaszkodik a kimerítő éjszakára, a kezelhetetlen betegekre, akik nem fogadják meg az orvosi utasításokat. Gyors reggeli után puszit ad neki és Lillának, ásítva lefekszik aludni, és még odaszúrja, hogy Balázs már megint rosszul öltöztette fel a gyereket az óvodába.

Azt sem tudta, kihez ment el. Nem volt kitől kérdeznie. De még ha megtudta volna is, miben segített volna az rajta vagy az anyját kétségbeesetten hiányoló Lillán?

Egy nap azonban betoppant hozzájuk Eszter barátnője, Júlia. Ő is orvosként dolgozott, csak másik osztályon. Volt benne valami különös, és őszinte együttérzéssel fordult Balázs és a kislány felé – Lillának pedig annyi játékot hozott, hogy alig fértek el a nappaliban, és ezzel egy új fejezet kezdetét jelezte az életükben.

Júlia nem kertelt sokáig. Miután leültek a konyhában, és megbizonyosodtak róla, hogy Lilla már mélyen alszik, komoly arccal Balázsra nézett.