– Nem fogok mellébeszélni – kezdte halkan. – Tudnod kell, milyen emberré vált Eszter. És azt is, hogy hiába vársz rá.

– Ő nem az „exem” – felelte Balázs fáradtan. – Papíron még mindig a feleségem.

A konyhát tompa fény világította be, az asztalon ott állt a fanyar vörösbor, amit Júlia hozott. A nő harmincéves volt már, egyedül élt, és láthatóan vágyott rá, hogy valahol végre fontosnak érezze magát. Talán reménykedett is valamiben.

– Amikor utoljára bent volt a kórházban, hogy beadja a felmondását, azt mondta, el fog válni – folytatta Júlia. – Szerinte ez csak idő kérdése.

– Ezt így kijelentette? – Balázs egy hajtásra kiitta a poharát.

– Pontosan így. Azonnal beleszeretett abba a férfiba. Súlyos balesetes volt. Márk hetekig feküdt az intenzíven, és senki sem sok esélyt adott neki. Az autóbaleset után az élete szó szerint hajszálon függött. Napokig lebegett élet és halál között. Eszter pedig ott ült mellette, beszélt hozzá, könyörgött neki, hogy maradjon. És végül javulni kezdett. Az osztályon mindenki csodáról suttogott.