— Orvosnak menni a kórházba? Ez jutott az eszedbe? – förmedt rá annak idején az anyósa. – Rendes asszony rendelőintézetben dolgozik, nem ilyen fertőfészekben! Ott legalább tisztességes emberek fordulnak meg, és kevesebb a ragály!

A kórházba meg ki tudja, milyen népség kerül! Összeszedsz valamit, hazahozod, aztán mind elkapjuk!

— Nóra Ilona, magának ehhez mi köze? – csattant fel akkor Réka. – Maga külön házban él, mi pedig Márkkal az én lakásomban!

— Azt akarod mondani, hogy még a fiamhoz sem látogathatok el? Még ellene is fordítod az anyját? Rongyos doktornő!

— Fogalma sincs, milyen butaságokat beszél! Minden egészségügyi intézményben szigorú higiéniai szabályok vannak!

— Ha az én Márkom elkap valamit, esküszöm, tönkreteszlek!

Most, hogy dicsérő szavakat hallott, Réka furcsa kettősséget érzett. Jólesett ugyan, de egyetlen mondatát sem hitte el. Csak néhány perccel később döbbent rá, miért ömlik belőle hirtelen ez a sok kedvesség, és sejtette, hogy az igazi mondanivaló még csak ezután következik.