– Könnyebb? – horkant fel az asszony. – Annak a lánynak semmije sincs! Egyetlen batyuval érkezett, és még ő fintorog. Ezt nem eszi, azt nem issza, a matrac nem elég kényelmes, a párna nem megfelelő, neki hipoallergén kell!

Réka összerendezte a papírokat.

– Nóra Ilona, alig két hónapja élnek együtt. Idő kell, míg összecsiszolódnak. Önnek is érdemes esélyt adni neki. Emlékszik, eleinte engem sem kedvelt különösebben, most mégis dicsér, amitől zavarba kellene jönnöm.

Valójában Réka cseppet sem jött zavarba. Inkább hideg kíváncsisággal figyelte, ahogy egykori anyósa valódi természete minden leplezettség nélkül megmutatkozik. Az egyetlen megnyugtató tényező az volt, hogy ez a kapcsolat már a múlté.

– Ugyan, mit lehet azon megszokni? – legyintett Nóra Ilona, ügyet sem vetve a finom célzásra. – Se esze, se tartása, csak az igényei határtalanok!

Hangja sértetté vált.

– Márk kétszer is kért tőlem pénzt a nyugdíjamból, hogy romantikus estét rendezzen neki! Nem kértem vissza, mégiscsak a fiam… de rosszul esik.