– Ha őt választotta, biztosan talált benne valamit – felelte Réka nyugodtan. – Tőlem is elszökdösött másokhoz, ráadásul még dicsekedett is vele. Egyetlen szerencsém, hogy békében váltunk el.

– Talán nem kellett volna – csóválta a fejét Nóra Ilona. – Ha néha keményebben rászólsz, vagy egy sodrófával észhez téríted, talán együtt maradtatok volna.

– Kétlem – válaszolta halkan Réka, és átnyújtotta a papírokat. – Olyat tett, amit nem lehet csak úgy elfelejteni.

Az asszony sóhajtott, de nem vitatkozott tovább.

– Tehát – zárta le a beszélgetést Réka határozottan –, elvégzi a vizsgálatokat, aztán jelentkezik kontrollra. Megnézzük, hogyan javíthatunk az állapotán. Addig pedig próbáljon kevesebbet idegeskedni.

– Ezzel a menyasszonnyal hamarabb kerülök sírba, mint hogy meggyógyuljak – morogta Nóra Ilona, miközben összeszedte a beutalókat. – Bezzeg te! Saját orvos a családban!

Nehézkesen feltápászkodott, és komótosan elhagyta a rendelőt.

– Következő! – szólt ki Réka, majd észrevette az asztalon felejtett kórlapot.