– Hallottam, hogy újranősültél – mondta Réka higgadtan. – Anyukád említette. Bár úgy vettem ki a szavaiból, nem teljesen elégedett a választásoddal.

– Neki te sem voltál soha az esete – vont vállat Márk. – Mégis lehúztunk együtt pár évet.

– Aztán külön utakon folytattuk – tette hozzá a nő nyugodtan.

– Az más – legyintett a férfi. – A mostani feleségem gyönyörű és remek természetű. Eszem ágában sincs elválni tőle. – A szája sarkában gúnyos félmosoly jelent meg. – És félrelépni sem fogok. Minden téren elégedett vagyok mellette.

Mintha bizonyítani akarná az állítását, előkapta a telefonját, és görgetni kezdte a képeket.

– Nézd, itt az esküvőn vagyunk Dórával. Ez a parkban készült, ez pedig a tengerparton. Ugye, milyen csodás nő?

Réka udvariasan rápillantott a fotókra. A megjegyzések csíptek, de nem a sértettség volt az, ami igazán nyugtalanította. A fiatal nő arca ismerősnek tűnt. Tudta, hogy már látta valahol, csak nem jutott eszébe, hol.

– Mennem kell, várnak a betegeim – zárta le hirtelen a beszélgetést, majd sarkon fordult, és visszasietett a rendelőbe.