Felszisszent, felpattant, a szoknyáját kapkodva rázta. Barátnői azonnal köré sereglettek, a pincér hebegve kért elnézést.

A szomszéd asztaltól ekkor felállt egy férfi. Magas volt, sötét haja dús, tekintete éber és fürkésző. Úgy nézett Rékára, mintha egy rég nem látott emlékkel találkozott volna.

Amikor a lányok később kiléptek az utcára, a férfi autóval gördült melléjük.

— Elnézést — szólította meg udvariasan. — Ebben a hidegben nem szerencsés vizes ruhában gyalogolni. Hadd vigyem el önöket.

Réka tiltakozni akart, de Eszter nevetve oldalba bökte:

— Ugyan már, Réka! Nem mindennap ajánlanak fuvart ilyen elegánsan.

A férfi bemutatkozott:

— Balázs vagyok.

Hangja nyugodt volt, tárgyilagos, minden tolakodás vagy könnyelmű célzás nélkül, és ez akaratlanul is bizalmat ébresztett Rékában.

Másnap délelőtt Réka lesétált a kollégiumból, hogy vegyen egy kenyeret a sarki boltban. Ahogy kilépett az utcára, a jól ismert autó azonnal szemet szúrt neki. Ugyanaz a sötét fényezés, ugyanaz a rendszám.

Balázs a motorháztetőnek támaszkodva állt. Amikor meglátta a lányt, ellépett az autótól és közelebb ment hozzá.