Márk figyelte egy darabig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve odalépett hozzá, és óvatosan megérintette a kabátja ujját.

– Leszakadt a hátizsákom pántja. És magával mi történt? – kérdezte komolyan, minden gyermeki egyszerűségével.

A férfi lassan felemelte a fejét. Szeme vörös volt, mintha sokáig sírt volna. Először értetlenül nézett a fiúra, majd észrevette, hogy Márk arca is könnyáztatta. Mély sóhaj szakadt fel belőle.

– A lányom elküldött otthonról – mondta csendesen.

– Elküldte? – kerekedett ki Márk szeme. – De hát maga nem kóbor macska! Egy embert csak úgy nem lehet kitenni az utcára, pláne a saját apját! Nem szereti magát? Vagy valami rossz varázslat történt?

A férfi ajkán halvány mosoly jelent meg. A gyerek nyíltsága és tiszta szíve váratlan melegséget gyújtott benne, és ez a különös találkozás egészen más irányba terelte a beszélgetésüket.

– Valószínűleg nem szeret – felelte a férfi vállrándítással, mintha ezzel próbálná elütni a fájdalmat.