Eszter pedig valóban változtatni kezdett. Elővett a szekrény mélyéről egy csinos, rég nem hordott köntöst, időpontot kért a fodrászhoz, és – ahogy Márk elégedetten megfigyelte – még egy új szempillaspirált is beszerzett magának. Apróságok voltak csupán, mégis azt jelezték, hogy ismét törődni kezd önmagával.

Egy este azonban váratlanul megjelent Gábor, a volt férj. Későn állított be, amikor Tibor már visszavonult a szobájába pihenni. Kopogás nélkül rontott be, egy üveget csapott az asztalra, és követelőző hangon odavetette:

– Készíts valami harapnivalót, iszunk!

Eszter nem hátrált meg. – Menj el, Gábor. Én már nem iszom, és nincs keresnivalód itt – felelte határozottan.

A férfi dühösen felpattant, mintha rá akarna támadni, ám abban a pillanatban megjelent Tibor az ajtóban. Nyugodt léptekkel odasétált, megragadta Gábort a fülénél fogva, és úgy tessékelte kifelé, mint egy rakoncátlan kamaszt. A betolakodó próbált ellenkezni, de hamar belátta, hogy esélye sincs.

– Ha még egyszer palackkal a kezedben jössz ide, megtanítalak a rendre – mondta Tibor higgadt, mégis kérlelhetetlen hangon. – Jobb lesz, ha elkerülöd ezt a házat.