– Kár, hogy így alakult – mondta Nóra együttérző hangon, miközben legbelül megkönnyebbülést érzett. – Akkor ezek szerint az estét egyedül töltöm majd itthon…

– Ha szeretnéd, azért összegyűlhetne a család nálunk, és nélkülem is megtarthatnátok az estét – vetette fel Márk óvatosan.

– Ugyan már, ne borítsuk fel a megszokott rendet – tiltakozott Nóra kissé túl gyorsan. – Jövőre majd bepótoljuk rendesen. Most inkább hazamegyek a szüleimhez, ott leszek szilveszterkor, és kész. Nem dől össze a világ.

Márknak nem maradt más választása, mint hogy sorra felhívja a rokonokat, és magyarázkodjon a hirtelen változás miatt. Dühítette a helyzet, leginkább saját magára haragudott. Igyekezett nem a kollégáin levezetni a feszültséget, de otthon is egyre gyakrabban vetett gyanakvó pillantásokat a feleségére. Sejtette, hogy Nóra belül örül a fordulatnak, és úgy érzi, ő került ki győztesen az egészből. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt a nő szerette volna – ez pedig sértette Márk büszkeségét. Elhatározta, hogy egyelőre nem avatja be a saját tervébe, amelyet már gyorsan meg is osztott a szüleivel.

– Mivel miattam marad el a szilveszteri összejövetel, legyen egy közös ünneplés később – javasolta az édesanyjának. – Hívunk mindenkit karácsonyra. Tudom, addigra más lesz a hangulat, de attól még együtt lehetünk.

– Végül is megoldható – felelte az anyja. – Szilveszterkor maradunk itthon, aztán nálatok majd bepótoljuk. Addigra Botond bátyádék is megérkeznek, és akkor együtt megyünk hozzátok.

Márk rábólintott, de Nórának továbbra sem szólt az új megállapodásról. Szándékosan ragaszkodott ahhoz, hogy a pótlólagos ünnepség az ő lakásukban legyen, jelezve: a végső döntés joga az ő kezében marad.

Nóra mit sem sejtve készült a gondtalan ünnepekre a szüleinél. Úgy érezte, sikerült keresztülvinnie az akaratát. Arról azonban fogalma sem volt, hogy férje és anyósa már megegyeztek, és néhány nappal később ugyanúgy rá vár majd a főzés és a készülődés. Csupán egy héttel tolódik el minden – a forgatókönyv és a szereposztás viszont változatlan marad.

❦

Eszter megigazította a széken a párnát, majd a laptop kijelzőjére pillantott. Odakint szürke, borongós reggel bontakozott ki, ő pedig máris neki kellett, hogy lásson az egyik ügyfél pénzügyi jelentésének.

Könyvelőként otthonról dolgozott, így hozzászokott, hogy a munkanap nem feltétlenül a megszokott időben indul. Márk még a hálóban aludt, a kamasz Levente pedig – lévén szünidő – biztosan eszébe sem vette, hogy korán kikeljen az ágyból.

A folyosóról halk neszezés hallatszott: a macska szaladt végig a lakáson. Eszter elmosolyodott.