Márk még mindig felindultan folytatta:

– Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Erre most előállsz ezzel az egésszel, mintha semmi nem dőlt volna el.

– Én viszont úgy gondoltam, az lenne a természetes, ha mindkettőnk szempontjai számítanának – vágott vissza Nóra higgadtabbnak tűnve, mint amilyen valójában volt. – Miért evidens, hogy minden ünnepet a te családoddal töltünk?

– Hát hívd meg a tieidet is – erősködött Márk. – Elférünk, legalább nagyobb társaság lesz, és kész.

Nóra gyorsan végiggondolta, mit is jelentene ez a gyakorlatban. Több ember, több főznivaló, és természetesen minden teher ismét rá hárulna. Ráadásul ő elvből ragaszkodott ahhoz, hogy ezúttal a szüleihez menjenek. Kérhetett volna segítséget az édesanyjától, mégis igazságtalannak érezte az egészet. Márk rokonai így is kényelmesen érkeznének a kész asztalhoz, miközben ő és Emese napokig robotolnának.

– Akkor beszélj meg valamit egy barátnőddel, hogy hívjon meg benneteket – javasolta korábban Emese. – Arra Márk sem mondhat nemet, kénytelen lesz figyelembe venni az akaratodat.