Régi barátnőjével, Rékával is újra felvette a kapcsolatot, akit évek óta nem látott. Elmentek egy kiállításra, majd beültek egy kávézóba. Réka már öt éve elvált.

– Tudod, mi volt a legnehezebb? – kérdezte, miközben sajtos bagettet tört ketté. – Nem az, hogy egyedül maradtam. Hanem hogy rájöjjek: nem fél vagyok egy egészből, hanem önmagam is teljes.

Eszter elmosolyodott. Pontosan értette.

– Jelentkezett azóta? – érdeklődött Réka.

– Hívott. Írt is. Azt mondja, vissza akar jönni.

– És te?

Eszter sóhajtott.

– Ott a közös múlt. A megszokás. De belül valami tiltakozik. Mintha visszalépés lenne. Még ha fáj is, előre kell mennem.

Réka bólintott.

– Nem minden változás tragédia. Néha csak az élet fordul egy másik irányba.

Egy este Eszter egy csokor piros tulipánt talált az ajtó előtt. Kártya nem volt hozzá. Mellette egy doboz meggyes pite – még langyos. A kedvence.

Bevitte a lakásba. Egy pillanatig gondolkodott, felhívja-e Márkot, de végül nem tette. A virágokat vízbe tette, aztán elvonult fürdeni.

Amikor kijött, üzenet villogott a telefonján: