„Nem kérek semmit. Csak szerettem volna, ha mosolyogsz. Tudom, mennyire szereted a meggyeset.”

Nem válaszolt. De a szája sarkában valóban ott bujkált egy mosoly.

Vasárnap Nóra félénken kérdezte:

– Anya, eljöhetne értem apa ebédre?

– Persze – felelte Eszter gondolkodás nélkül.

Márk pontosan érkezett. Udvariasan köszönt, nem lépett be. Nóra leszaladt hozzá. Indulás előtt felnézett az erkélyre. Eszter ott állt. Márk intett. A nő nem intett vissza, de nem is fordult el.

Este Nóra halkan mesélte:

– Azt mondta, te vagy a legerősebb nő, akit ismer.

Eszter keserédesen elmosolyodott.

– Kár, hogy ezt mostanra tanulta meg – mondta csendesen.

Szilveszterkor nem utazott el Hajnalka nénihez. Inkább otthon maradt. Meghívta az édesanyját, a szomszédasszonyt és Rékát a kisfiával. Éjfélkor kopogtak.

Eszter meglepetten nyitott ajtót. Futár állt ott egy dobozzal. Benne apró bonsai fa, finom, törékeny lombbal. Mellé egy üzenet:

„A régit nem lehet újranöveszteni. De lehet újat ültetni. Hadd erősödjön lassan. Ha engeded.”