– Öt éve vettük a lakást Márkkal. Te nem jártál még ezen a környéken?

– Nem igazán. De talán ma szerencsém lesz. Meglepetést készítettem – mosolyodott el sejtelmesen.

A lift lassan araszolt felfelé. A csendben Eszter mellékesen megkérdezte:

– És Benedekkel végül nem házasodtatok össze?

– Nem. Még diploma előtt szakítottunk. Aztán volt egy másik kapcsolat, abból házasság lett… most pedig újra keresgélek. Bár – javította ki magát halvány keserűséggel – tulajdonképpen már találtam valakit. Csakhogy nős.

A lift ajtaja kinyílt. Eszter kulccsal nyitotta az ajtót, és a tágas, világos lakás melegsége fogadta őket. Vivien elismerően nézett körül.

– Igazán ízléses otthon. Mivel foglalkozik a férjed?

– Mérnök. Jó cégnél dolgozik, tisztességesen keres – válaszolta Eszter, miközben poharakat vett elő, és az asztalra készítette a dugóhúzót meg némi harapnivalót. – És te?

– Saját szalonom van. „Vivien” a neve. Szemöldök, szempilla, ilyesmi… tudod. Egyelőre én vagyok a tulaj, a menedzser és a takarítónő is, de szépen alakul. Ha szeretnéd, régi ismeretségre való tekintettel adok kedvezményt.