– Ezt nem hiszem el… – mondta Réka hitetlenkedve, miután végighallgatta a történetet. – És te ezt szó nélkül tűrted?

– Fogalmam sincs, miért nem reagáltam keményebben – vallotta be Lilla. – Talán annyira váratlanul ért, hogy hirtelen megszólalni sem tudtam.

– Szerintem beszélned kellene Márkkal. Legalább mondja el, mi jár a fejében – javasolta Réka. – Az biztos, hogy ez így nem túl férfias viselkedés.

Lilla csak bólintott, és a teáscsészéje peremét nézte, amelyet görcsösen szorongatott. Hosszú másodpercekig hallgatott, majd halkan megszólalt:

– Néha azon gondolkodom… lehet, hogy Márk nem az én emberem. Annyira különbözünk. Pedig évekig együtt jártunk az esküvő előtt, azt hittem, ismerem minden rezdülését.

Miután elbúcsúztak, Lilla hazafelé indult. Már a lépcsőházból észrevette, hogy a lakásukban ég a villany. Mély levegőt vett. Sejtette, hogy nem lesz egyszerű este, és komoly beszélgetés vár rá.

Ahogy az ajtóhoz ért, az hirtelen kivágódott.

– Szia! – üdvözölte Márk feltűnően jókedvűen.

– Szia… – felelte Lilla kissé bizonytalanul. Nem számított ilyen lelkes fogadtatásra.

– Anyu mindent elmesélt! – folytatta a férfi, arca szinte ragyogott.

– Mit pontosan? – kérdezett vissza Lilla, gyanakvóan.

– Hát hogy felajánlottad neki az autódat! – lelkendezett Márk. – El sem tudod képzelni, mennyire megleptél! Ez igazán nagylelkű tőled. Tökéletes feleség vagy!

– Tessék? – Lilla döbbenten pislogott.

– Azt mondta, ma megbeszéltétek, hogy két kocsi fenntartása felesleges teher, ezért odaadod neki a sajátodat. Mindig is szeretett volna megtanulni vezetni. Most végre megvalósulhat az álma!

– Márk, ilyen beszélgetés nem volt – rázta a fejét Lilla határozottan. – Emese egyszerűen kitalált valamit.

A férfi arca egy pillanatra megmerevedett.

– Azt állítod, hogy az anyám hazudott nekem? – kérdezte hitetlenkedve, majd felnevetett.

– Igen. Valami ilyesmi történt – felelte Lilla nyugodtan. – Az autót soha senkinek nem adnám oda. Évekig gyűjtöttem rá, tudod jól, mennyire fontos nekem.

– Azt hittem, végre észhez tértél – morogta Márk elégedetlenül. – De úgy látszik, tévedtem.

– Szóval csak akkor lehet béke, ha mindenben a kedvedre teszek? – szegezte neki Lilla a kérdést.

Márk vállat vont, és a hangja keményebbé vált, ahogy válaszolni készült.

– Hát persze! Mit gondoltál? Tudod te, hány nő közül választhattam volna? Mégis téged vettelek el. Becsüld meg magad, és ne csinálj jelenetet! – jelentette ki Márk fölényesen, majd kinyújtotta a kezét. – A slusszkulcsot!

Lilla egy pillanatig némán figyelte, szemöldöke gúnyosan felszaladt. Szó nélkül sarkon fordult, bement a hálóba, és feltépte a gardrób ajtaját. A következő másodpercekben Márk ruhái repültek kifelé a szekrényből.

– Megőrültél? Mit művelsz?! – ordította a férfi.

– Mostantól nem itt laksz! Azt hitted, egész életemben hálálkodni fogok, amiért „kiválasztottál”? Kereshetsz magadnak másik balekot! – vágott vissza Lilla, miközben egy zakót is a földre hajított.

– Gondold meg, mit csinálsz – sziszegte Márk fenyegetően. – Ha most elmegyek, ne számíts rá, hogy visszajövök!