– Pont ez a cél. Tűnj el, és ne is lássalak többé! – felelte Lilla jeges nyugalommal.

Nem kellett kirángatnia a lakásból. Márk túl magabiztos volt ahhoz, hogy komolyan vegye a helyzetet. Biztosra vette, hogy Lilla hamarosan ráébred „tévedésére”, és könyörögve kéri majd vissza.

Ez azonban nem így történt.

Márk még aznap este egy bőrönddel állított be a szülei házába. Emese a konyhában sürgölődött, süteményt készített, és még csak ki sem ment a fia elé. Amikor Márk belépett, az asszony a tésztát gyúrta, és anélkül, hogy hátranézett volna, odaszólt:

– A kulcsot tedd le az előszobai komódra.

– Nincs kulcs – felelte kurtán Márk.

Emese ekkor lassan lecsúsztatta az orrára a szemüvegét, és élesen ránézett. – Az meg hogy lehet?

– Lilla kirakott. A cuccom ott van a folyosón – intett a bőrönd irányába.

– Micsoda? Hogy merészelte? – csattant fel Emese, és majdnem félrenyelte a levegőt. – Se pénze, se lakása, mégis ekkora arca van! – méltatlankodott. – Azonnal felhívom, majd én helyre teszem.

Tárcsázott, de csak a gépi hang válaszolt: „A hívott fél jelenleg nem elérhető. Kérjük, próbálja meg később.”

Akárhányszor próbálkoztak, nem jártak sikerrel. Lilla addigra már döntött: beadta a válókeresetet. Megkönnyebbült, hogy mindössze két évet vesztegetett el egy olyan férfira, aki még felnőttként is az anyja árnyékában élt, és saját véleménye alig volt.

Vagyonmegosztásról szó sem lehetett. Mindkettőjüknek volt autója, még a házasság előtt szerezték őket. Márk az elmúlt két évben egy fillért sem tett félre; minden pénze saját kényelmére ment el. Új telefon, okosóra, vezeték nélküli fülhallgató – mindig akadt valami, amire „szüksége” volt.

Lilla nem akarta egyedül vinni a takarékoskodás terhét, ezért inkább rendszeresen utalt a szüleinek, hogy segítsen nekik. Később derült ki, hogy a szülők a kapott összegeket félretették, és betétben gyűjtötték. Jelentős összeg halmozódott fel, ami komoly támaszt jelentett Lillának, amikor a válás után úgy döntött, hitelből saját lakást vásárol.

Márk pedig maradt ott, ahol mindig is volt: a szülei házában. Mindene megvolt, amit mások biztosítottak számára – csak önállósága és saját otthona nem.

— Hát ez már tényleg hihetetlen — morogta Gábor összevont szemöldökkel. — Ennyi éven át hallgatni, mindent magadba fojtani…

Aztán még utána is szólt:

— Menj csak. És mondd meg a bátyádnak, ha van mondanivalója, jöjjön ide személyesen. Ne a feleségét küldje maga helyett.

— Bezzeg a mi esküvőnkön háromszintes torta volt — ismételgette Réka talán századszor, miközben a telefonján görgette a képeket. — És a rózsák mind ehetők voltak, igazi krémből. Nálatok hány emeletes volt, Eszter?

Eszter fintorogva kavargatta a már rég kihűlt teát. Már megint ugyanaz a téma!