– Márk?

– Jó estét, Réka néni – hajolt meg mélyen, és átnyújtotta a csokrot. – Bocsásson meg… mindenért.

Az asszony zavartan vette át.

– Jöjjön beljebb…

Gábor kilépett a folyosóra, karba tett kézzel.

– Márk?

– Nem könyörögni jöttem – mondta a férfi, egyenesen a szemébe nézve. – Bocsánatot kérni. Öntől is, Réka nénitől is. És ha engedi, dolgozni szeretnék magának. Bárhol. Akár futárként. Be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok üres ember.

Az após sokáig fürkészte, majd lassan bólintott.

– Gyere be. Iszol egy teát?

Ebben a pillanatban Lilla kilépett a szobából a hangokra, és megállt az ajtóban.

Márk ott állt a szűk előszobában, a régi pulóverben, lehajtott vállakkal. És hosszú idő óta először nem sikeres üzletembernek, hanem egyszerű, esendő férfinak látszott.

De vajon elég lehet-e egy este, egy csésze tea és egy poros emlék ahhoz, hogy helyrehozza mindazt, amit éveken át rombolt?

…amit hosszú éveken át rombolt szét?

És a legfontosabb kérdés: képes lesz-e Lilla elhinni, hogy most nem üres ígéreteket hall, hanem valódi változást?