Márk az ajtófélfának támaszkodva figyelte.

– Meglepően gyorsan döntöttél – jegyezte meg gúnyosan. – Talán már rég készültél erre.

– Nem – felelte Lilla anélkül, hogy ránézett volna. – Csak rájöttem, hogy nem akarok tovább várni arra, hogy emberré válj.

A férfi horkantott, majd kiment a konyhába. Hamarosan hallatszott a pohár csörrenése és az ital csobbanása. Mindig így ünnepelte a maga győzelmeit.

Egy óra múlva Lilla már a liftben állt a bőröndjével. A lakás ajtaja hangosan csapódott be mögötte – végérvényesen. A taxiban elővette a telefonját, és felhívta az édesanyját.

– Anya, hazamegyek hozzátok – mondta, és most már megremegett a hangja.

– Lillám, mi történt? – kérdezte azonnal aggodalmasan az anyja.

– Majd elmesélem. Csak… kérlek, nyiss ajtót.

A szülői lakásban borscs illata keveredett a régi bútorok jellegzetes szagával. Az édesapja nyitott ajtót. Végignézett a bőröndön, majd a lánya arcán – de nem tett fel kérdéseket. Egyszerűen magához ölelte.

– Gyere be, kislányom. Most forrt fel a víz a teához.