Bement a saját irodájába, bezárta maga mögött az ajtót, és leült. Az asztalon egy régi fotó állt egy céges kirándulásról: középen ő, karja Lilla vállán, a nő arca sugárzott. Márk ujjai végigsimítottak az üvegen, majd hirtelen mozdulattal lefordította a képet.

Újabb üzenetek érkeztek. Egy üzleti partner: „Igaz, hogy leváltanak? Mi történik nálatok?” Aztán a pénzügyi igazgató: „Márk, azonnal gyere be. Az új tulajdonos a te irodádban van.”

Mély levegőt vett, és elindult.

Az irodában – amely tegnap még az övé volt – Lilla apja ült az íróasztal mögött. Nyugodtan lapozgatta az utolsó negyedév kimutatásait. Az ügyvéd a sarokban a tabletjén dolgozott.

– Csukja be az ajtót – mondta anélkül, hogy felnézett volna.

Márk engedelmeskedett. Az asztalhoz lépett, de helyet nem talált; a széken iratkupac tornyosult.

– Szeretném tudni… végleges a döntés? – kérdezte elcsukló hangon.

Az idősebb férfi félretette a papírokat.

– Igen. Holnaptól Benedek Miklós veszi át a vezérigazgatói posztot. Ismeri – a kilencvenes években a helyettesem volt a gyártásnál. Megbízható szakember.