Ilona hosszasan nézte az állatot, mintha mérlegelne valamit. Végül aprót bólintott.

— Rendben. De csak rövid időre.

Az első nap háromszor telefonált.

— Sírdogál.

— Mindent végigszimatol a lakásban.

— Képzelje, szétrágta a papucsomat!

Másnap újabb hírek érkeztek:

— Ugat a tévére.

— Nem hagy pihenni, az ajtóhoz húz, mintha menni akarna.

A harmadik napon már más hangon szólt:

— Lementünk az udvarra. Rég nem jártam ott.

A hangjában volt valami frissesség.

— A kettes lépcsőházból odajött a szomszédasszony. Kiderült, neki is van kutyája.

Zsuzsanna mosolyogva hallgatta.

Egy hét múlva Réka egy telefont nyomott a kezébe.

— Nézze meg ezt!

A felvételen Ilona sétált egy fasor mentén. Lassan lépdelt, de határozottan. Mellette Benedek szaladt, feszes pórázon.

— Új nevet adott neki — magyarázta Réka. — Azt mondta, a Benedek túl komolytalan.

— És mi lett belőle?

— Szeptember.

— Szeptember? Miért épp az?

— Azt mondja, augusztusban találkoztak, de igazán szeptemberben kezdtek élni.

Zsuzsanna sokáig nézte a képernyőt. Az idős asszony arcán mosoly ült.

Eltelt egy hónap.

Szeptemberből valóban Szeptember lett.

— Hatkor ébreszt — zsörtölődött Ilona a telefonba. — Nyüszít, amíg fel nem kelek.

— Nehéz?

— Az — hallatszott egy kis szünet után. — De így van rendjén.

Réka mesélte, hogy a nagymama már minden nap kimegy a parkba, emberekkel beszélget, sőt újra rendesen főz.

— Azt mondja, most már nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen — nevetett Réka. — A kutya nem értené.

A hónap végén Zsuzsannát felhívta annak a kisfiúnak az édesanyja is.

— Zsuzsanna… köszönöm. A fiam sokat emlegeti Leventét. Azt mondja, már nem fáj neki. És azt is kijelentette, hogy orvos szeretne lenni.

Zsuzsanna hosszú ideig ült az ablak előtt.

Odakint langyos, kora őszi este terült el.

Megcsörrent a telefonja. Márk volt az.

— Anya, gondolkodom rajta… lehet, hogy hazaugranék pár napra.

— Gyere nyugodtan.

Hogy valóban megérkezik-e, az már nem volt döntő kérdés.

Mert volt munkája. Voltak emberek, akik számítottak rá. És tudta, miért teszi mindezt.

Néha ahhoz, hogy valakit visszavezessünk az életbe,

nem kell más,

csak valaki,

aki minden este ott vár az ajtóban.