— Feladhatnánk egy hirdetést.

— Tele van velük az internet. Ezernyi hasonló történet.

— Akkor is tennünk kell valamit!

Zsuzsanna a kutyára pillantott. Az állat már körbejárta a helyiséget, megszaglászta a sarkokat, végül a radiátor mellé húzott kopott takarón telepedett le. Láthatóan kezdte biztonságban érezni magát.

— Hogy hívnak téged, öregem?

Az iratok szerint Benedek volt a neve.

Réka a nagymamájával élt. Zsuzsanna tudott róla, de sosem kérdezősködött. Egy este azonban, záráskor, a lány magától kezdett beszélni.

— A nagyi teljesen összeomlott, mióta a nagypapa meghalt. Alig lép ki a lakásból. Már bevásárolni sem jár.

— Mióta tart ez?

— Két éve. Az orvosok depressziót mondanak. Írnak fel gyógyszereket, de semmi nem változik.

Zsuzsanna értette. Ha az ember elveszíti azt, akivel egy életet élt le, a világ kifakul. Ő maga is átment ezen.

Neki ott volt a hivatása.

Réka nagymamájának viszont csak a falak és a tévé maradt.

— Hogy hívják?

— Ilona.

Néhány nappal később új páciensek érkeztek: egy negyven év körüli asszony és egy vékony, komoly tekintetű kisfiú. A fiú szorosan fogta a pórázt. A másik végén egy idős kutya állt, nehézkesen vonszolva a lábait.