— Zsuzsanna doktornő, egész éjjel ezen járt az eszem — hadarta kabátban maradva. — Mi lenne, ha… ha megpróbálnánk Benedeket összehozni a nagymamámmal?

Zsuzsanna felpillantott.

— Ilonával?

— Igen. Tudom, furcsán hangzik. De nagyon maga alatt van. Egész nap az ablakban ül, és csak az udvart bámulja. Pedig régen… régen egészen más volt. Nyüzsgött, szervezkedett, folyton úton volt, mindenkit felhívott.

Zsuzsanna nem válaszolt azonnal. A csendben Benedek meleg, bizalommal teli tekintete derengett fel előtte. Aztán Levente utolsó pillantása az injekció előtt. És a saját reggelei, amikor a lakás némasága szinte zúgott a fülében.

— Hány éves a nagymamád? — kérdezte végül.

— Hetvenkilenc. Erős még, csak… mintha kialudt volna benne valami.

Zsuzsanna mély levegőt vett.

— Rendben. Megpróbálhatjuk. De semmi kötelezettség. Ha nem működik, visszahozod.

Réka arca úgy derült fel, mintha ajándékot kapott volna.

Ilona lakása egy öreg, málló vakolatú ház második emeletén volt. Sokáig csörgött a zár, lánc csattant, mire végre résnyire nyílt az ajtó.