– Miért lenne túlzás? Nem a megélhetésüket veszélyezteti vele. Ha nekem lenne lányom, örömmel öltöztetném. Ezek női dolgok, ezt te nem igazán értheted.

– És a lenvászon olasz terítő? A luxus fürdőszobai függöny? Az egyiptomi pamut ágynemű? Tényleg szükségünk van ilyen árkategóriájú holmikra? – sorolta Márk ingerülten.

– Tudja, mennyire szeretek otthonosságot teremteni. Örömet akar szerezni. És amikor végre meglesz a saját lakásunk, mindenünk készen áll majd. Ez baj?

Márk csak morogott valamit az orra alatt. Dórát zavarta a hanghordozása, ezért nem firtatta tovább. „Mégis mit akar ezzel?” – tűnődött magában.

A téma hetekig nem került elő, így Dóra azt hitte, lezárták. Aztán egy este Márk váratlanul megszólalt:

– Szerintem el kellene adni a márkás cuccaid nagy részét. Komoly összeget kapnánk értük, és gyorsabban összejönne az önerő.

– Eladni? Micsodát? – kérdezett vissza döbbenten.

– A ruháidat, a táskákat! Szinte újak, alig hordtad őket. Utánanéztem az áraknak. Az egyik táskád például százhatvanezer forint körül mozog. Majdnem rosszul lettem, amikor megláttam. Ki ad ennyit egy táskáért? – hadarta, miközben fel-alá járkált. – A neten tele van használtan árult darabokkal. Címkék rajtuk, kifogástalan állapotban. A farmerjaid ott lógnak érintetlenül. A drága ágynemű még csomagolva pihen a szekrényben. Minek álljon benne a pénz?