Dóra nem is számított rá. Addigra már döntött.

– Azt hiszem, túl különbözőek vagyunk – mondta szomorúan az édesanyjának. – Nem ugyanazt jelenti nekünk a tisztelet.

– Mégis úgy érzem, részben az én hibám – töprengett Ildikó.

– Ne hibáztasd magad. Ha nem most derül ki, akkor később. Talán jobb, hogy időben megláttam – felelte Dóra.

Gábor közben a fotelben ült, és csendben a telefonját böngészte. Rejtélyes mosoly bujkált az arcán. Online parfümériák kínálatát nézegette, közeledett Ildikó születésnapja, és valami különleges ajándékkal szerette volna meglepni. Dóra észrevette, mire készül, és elmosolyodott.

Pontosan tudta, kinek szánja az apja azt az illatot.

„Ilyennek kellene lennie egy kapcsolatnak” – futott át rajta a gondolat. – „Kölcsönös tisztelet, figyelmesség, szeretet. Nem pedig számolgatás és sértettség.”