– Értelmes fiúnak tűnik – jegyezte meg Dóra édesapja, Gábor, miután személyesen is találkozott Márkkal, és váltott vele néhány szót. – Az, hogy szerény körülmények közül jött és nagycsaládban nőtt fel, másodlagos. A lényeg, hogy szorgalmas, és rendes ember. Nem egyik napról a másikra jut előrébb az ember. Idővel mindent elérhet. Persze nem ártana valamilyen végzettséget szereznie. Levelezőn is lehet tanulni munka mellett, ha igazán akarja.

Dóra édesanyja, Ildikó is hamar megkedvelte a fiút. Márk udvarias volt, figyelmes és kifogástalan modorú. Amikor először érkezett hozzájuk vendégségbe, nemcsak süteményt és italt hozott, hanem egy csokor virágot is a háziasszonynak. Ildikó rajongott a virágokért, így ez a gesztus különösen jólesett neki. Dóra pedig minden alkalommal kapott tőle egy szál rózsát. Márk gondosan, szinte ünnepélyesen udvarolt, és rendszeresen kedveskedett neki virággal.

Az esküvő után Ildikó felvetette, hogy a fiatalok költözhetnének abba a lakásba, amelyet ő és a férje addig bérbe adtak. Úgy gondolta, ez jó indulás lehetne számukra, afféle biztos alap, amire építkezhetnek. Márk azonban határozottan elutasította az ajánlatot.