Az apának mozgalmas, eseménydús élete volt — végül ez lett a veszte is. A barátai lassan elmaradoztak, a tartozásai viszont gyarapodtak. Egyre kevésbé segített bárkinek, inkább elutasítóvá vált. Az állásától is majdnem megfosztották, ám korábbi érdemeire tekintettel végül „csak” lefokozták, és elvették tőle a felelősségteljes pozíciót.

Közben Réka felnőtt. Náluk soha nem voltak igazi családi ünnepek — az édesanyja szerint az apjának amúgy is minden nap ünnepnek számított. Nem jártak együtt sehova. Az anya szégyellte a férje viselkedését, aki káros szenvedélyétől eszébe sem jutott megválni. Az évek múlásával a helyzet csak romlott. Otthon állandósultak a veszekedések. Az anya még reménykedett: próbálta jobb belátásra bírni a férjét, emlékeztette a régi sikereire, szemére vetette, mennyire mélyre süllyedt, és milyen szűkösen élnek miatta. De mindez lepattant róla. Meg volt győződve arról, hogy az égvilágon semmi gond nincs.