Réka ott maradt a szobában, némán, és próbálta összeszedni magát.

…és igyekezett úrrá lenni a feltörő síráson, miközben újra nekilátott felakasztani a függönyt. Gergő szülei egy drága, elegáns függönyszettet hoztak ajándékba, és ragaszkodtak hozzá, hogy azonnal az ablakon lássák viszont. Réka hálásan megköszönte – valóban ízléses darab volt –, és legszívesebben eltette volna későbbre, hogy majd nyugodt körülmények között teszi fel. De erre esély sem volt. Gergő gondolkodás nélkül a szülei mellé állt, és kijelentette, most rögtön ki kell próbálni, hogyan mutat a nappaliban.

Réka előre tudta, mi következik. Ha a férje figyelő tekintete ránehezedett, különösen idegenek jelenlétében, mindig összezavarodott, és biztosan hibázott valamit. Akkor pedig jöttek a szemrehányások, a félhangos megjegyzések, a látványos sóhajok.

Pedig néhány perccel korábban, amikor még csak ketten voltak, Gergő egészen másként viselkedett. Segített kiporszívózni, elmosta a tányérokat, egyetlen rossz szava sem volt. Ám amint megérkeztek a szülei, mintha kicserélték volna. Később aztán mindig bocsánatot kért. Azt mondta, hirtelen felindulásból beszélt így, nem is gondolta komolyan, csak épp Réka volt kéznél. Hiszen nem is olyan ügyetlen, mint ahogy az imént beállította. Előfordul az ilyesmi. És egy időre megint béke lett.