– Az idő segít – felelte Gergő. – És nem vagyok egyedül. Megismertem Valakit. Viviennek hívják. Komolyan gondolom, újra megnősülnék.

– Vivien? Csak nem a régi osztálytársam, a vörös hajú Rita? – csillant fel Eszter szeme.

– De bizony ő az. Bár most már inkább gesztenyebarna a haja – nevetett Gergő. – Nekem vörösen is tetszett.

– Vivien remek asszony – mondta Eszter elismerően. – Megfontolt, dolgos, a lánya is már majdnem felnőtt. A férjét évekkel ezelőtt elvesztette. Örülök, hogy egymásra találtatok. Ha nősülni akarsz, most teljes szívből támogatlak!

Ettől kezdve Eszter és Márk gyakran látogatták őket a régi családi házban. Mindig meleg fogadtatásban volt részük. Segítettek felépíteni egy új szaunát az udvar végében, Vivien pedig igazi háziasszonyként gondoskodott róluk.

Eszter időnként még felidézte azt a nyomasztó álmot, de már nem félelemmel, inkább hálával. Úgy érezte, a sors végül rendet tett: a zűrzavar eltűnt, és a bátyja rátalált arra a békére, amit régóta megérdemelt.