Ezúttal nem sütött semmit. Nem volt hozzá kedve, Dóra szavai túlságosan bántották. Elhatározta, hogy négyszemközt beszél majd Gergővel, finoman, minden szemrehányás nélkül, csupán azért, hogy tisztázzák a félreértéseket, és Nikolett ne terjesszen alaptalan történeteket róla.

Amikor az este közeledtével készülődni kezdtek a hazautazáshoz, Gergő kilépett az udvarra, hogy beterelje a legelőről hazatért juhokat.

Néhány perc sem telt el, amikor Nikolett is utána sietett az udvarra. Eszter a verandára lépett; a kertre nyíló ajtó tárva-nyitva állt. Ekkor akaratlanul is meghallotta a feleség éles, ingerült hangját.

– Gergő, elegem van a nővéredből, és abból is, hogy folyton idejár a férjével! Ne jöjjenek többet! Először is, a férje úgy bámul rám azokkal a tolakodó, csillogó szemeivel, mintha felfalna. Biztos afféle nőcsábász, aki fiatal testre vágyik. Másodszor pedig a te drága Esztered állandóan kioktat: szerinte nem tudok főzni, a levesem ízetlen, a tányérok koszosak. Ha most azonnal nem mennek el, jelenetet rendezek! Mondd meg neki világosan, hogy itt semmi keresnivalójuk! – förmedt rá durván a férjére.

Gergő döbbenten állt előtte.
– Nikolett, te miről beszélsz? A sógorom tisztességes ember, eszébe sem jutnál. És mikor kritizált volna téged Eszter? Hiszen a levesedet még nem is kóstolta. Mindig csak teát iszunk együtt, aztán ennyi – válaszolta felháborodva.

– Azért nem hallottad, mert akkor mondja, amikor nem ülsz az asztalnál! – erősködött tovább Nikolett.

Eszter arca elsápadt. Megfordult, halkan szólt Márknak, és szó nélkül elhagyták a házat. Elköszönés nélkül ültek autóba és hazahajtottak. Gergő értetlenül nézett utánuk.

– Ugye mondtam? Még egy „viszlát”-ra sem méltattak – jegyezte meg elégedetten Nikolett.

A férfi szívét nyugtalanság szorította. Újra és újra átgondolta a történteket: mi késztethette a nővérét arra, hogy búcsú nélkül távozzon? Szinte bizonyos volt benne, hogy meghallotta a veszekedést.

Gergő korábban többször szóba hozta a családalapítást is.
– Nikolett, ideje lenne gyereket vállalnunk. Szeretnék apa lenni, mielőtt túl késő lesz – kérlelte.

– Ha annyira vágysz rá, szülj te – legyintett a nő. – Én még élni akarok, ráérek később.

Gergő nem sejtette, hogy a felesége titokban fogamzásgátlót szed.

Az elhangzott sértések után Eszter és Márk két teljes évig nem tették be a lábukat hozzájuk. A kapcsolatot csupán telefonhívások tartották fenn, többnyire Dóra révén, aki rendszeresen beszámolt a környék híreiről.

– Tudod-e, hogy a sógornőd megcsalja Gergőt? – kérdezte egyszer a telefonban. – Az egész környék erről beszél. Csak ő nem veszi észre, vagy nem akarja. Pedig veszélyes játékot űz Nikolett, Gergő nem éppen gyenge ember…

– Dóra, biztos ez? Nem lehet, hogy csak rosszindulatú pletyka? – próbált kételkedni Eszter. – Nem kedvelem, de azt nehezen hiszem, hogy ilyet tenne a bátyámmal.

– Nem állítom százszázalékos bizonyossággal, de a férjem a saját szemével látta, ahogy Nikolett fiatal férfiakkal autózik a városon kívül. Mostanában inni is elkezdett. Tudod, milyen családból jött – az alma nem esik messze a fájától. A szülei is rendszeresen isznak, eleinte még Gergőt is próbálták bevonni. De ismered a bátyádat, rendes ember.