– Azért nem hallottad, mert akkor mondja, amikor nem ülsz az asztalnál! – erősködött tovább Nikolett.

Eszter arca elsápadt. Megfordult, halkan szólt Márknak, és szó nélkül elhagyták a házat. Elköszönés nélkül ültek autóba és hazahajtottak. Gergő értetlenül nézett utánuk.

– Ugye mondtam? Még egy „viszlát”-ra sem méltattak – jegyezte meg elégedetten Nikolett.

A férfi szívét nyugtalanság szorította. Újra és újra átgondolta a történteket: mi késztethette a nővérét arra, hogy búcsú nélkül távozzon? Szinte bizonyos volt benne, hogy meghallotta a veszekedést.

Gergő korábban többször szóba hozta a családalapítást is.
– Nikolett, ideje lenne gyereket vállalnunk. Szeretnék apa lenni, mielőtt túl késő lesz – kérlelte.

– Ha annyira vágysz rá, szülj te – legyintett a nő. – Én még élni akarok, ráérek később.

Gergő nem sejtette, hogy a felesége titokban fogamzásgátlót szed.

Az elhangzott sértések után Eszter és Márk két teljes évig nem tették be a lábukat hozzájuk. A kapcsolatot csupán telefonhívások tartották fenn, többnyire Dóra révén, aki rendszeresen beszámolt a környék híreiről.