– Tudod-e, hogy a sógornőd megcsalja Gergőt? – kérdezte egyszer a telefonban. – Az egész környék erről beszél. Csak ő nem veszi észre, vagy nem akarja. Pedig veszélyes játékot űz Nikolett, Gergő nem éppen gyenge ember…

– Dóra, biztos ez? Nem lehet, hogy csak rosszindulatú pletyka? – próbált kételkedni Eszter. – Nem kedvelem, de azt nehezen hiszem, hogy ilyet tenne a bátyámmal.

– Nem állítom százszázalékos bizonyossággal, de a férjem a saját szemével látta, ahogy Nikolett fiatal férfiakkal autózik a városon kívül. Mostanában inni is elkezdett. Tudod, milyen családból jött – az alma nem esik messze a fájától. A szülei is rendszeresen isznak, eleinte még Gergőt is próbálták bevonni. De ismered a bátyádat, rendes ember.

Eszter sóhajtott. – Szép hírrel szolgáltál… igazán „megnyugtattál”.

A beszélgetés után nyugtalan gondolatok gyötörték. Egyik éjjel különös álmot látott: mintha Márkkal ismét Gergőék házában járnának. Azt álmodta, hogy a testvérével együtt takarítanak, mert mindenütt vastagon áll a piszok, a szobák tele vannak rendetlenséggel és régi, fölösleges holmival. A látvány nyomasztó volt, mintha nemcsak a ház, hanem valami más is tisztításra szorulna.