«Mikor lettél ennyire pénzéhes?» — kiabálta Balázs dühösen

Stories HU
A döntés önző, kegyetlen és fájdalmas.

A nap teljesen átlagosan indult, semmi nem utalt arra, hogy estére minden megváltozik. Nóra már a munkahelyén az utolsó e-maileket intézte, amikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Balázs neve villogott.

– Hol vagy? Sokáig maradsz még? Gyere már haza, várlak! – hadarta, majd magyarázat nélkül bontotta a vonalat.

A hirtelen hangnem és a kurtán-furcsán megszakított hívás nyugtalansággal töltötte el Nórát. Fogott egy taxit, és sietve hazament. Amikor az ajtóhoz ért, már ott állt Balázs, mögötte a bőröndök katonás rendben felsorakoztatva.

– Mi történt? – kérdezte döbbenten.

– Inkább magadtól kérdezd meg. Mikor lettél ennyire pénzéhes? – vágta hozzá a férfi.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz.

– Megállapodtunk abban, hogyan kezeljük a közös kasszát, hogyan osztjuk el a kiadásokat.

– És azt is megbeszéltük, hogy mindketten tartjuk magunkat hozzá – felelte nyugodtan Nóra.

– Én nem titkoltam semmit! Ma ebédnél összefutottam egy ismerőssel, akinek a felesége a kolléganőd. Tőle tudtam meg, mennyit keresel valójában. Eltitkoltad előlem! Nem fogom eltartani sem téged, sem a rokonaidat. Ennek vége – jelentette ki keményen.

Nóra benézett a szobába. A polcok üresen ásítottak, a szekrény ajtaja tárva-nyitva. Balázs már összepakolta a holmiját.

– Itt van minden, amit az anyádtól hoztál. A többi marad – mondta szárazon.

A nő nagyot sóhajtott. Korábban is érezte, hogy a férje túlságosan szűkmarkú, de a kételyeit mindig elhessegette – szerette őt.

– Ezeket fizesd be. Megígértem a főbérlőnek, hogy holnap elviszed a pénzt – nyújtotta át a csekkeket Balázs.

– Miért én? Lakást kell keresnem, ez így is komoly érvágás – tiltakozott Nóra.

– Amíg az én nyakamon éltél, az nem zavart? – gúnyolódott.

– Ez nem igaz. Ugyanúgy vettem élelmiszert és háztartási dolgokat. A lakbér a te vállalásod volt.

– Megnéztem a bankszámlakivonatodat. A húszezer forintos prémiumodat magadra költötted, sőt még ajándékot is vettél az anyádnak. Nem vagyok bankautomata! Inkább most váljunk el, amíg nincs gyerek!

– Arról sosem volt szó, hogy minden fillérről számot kell adnom neked.

– Azt hittem, társra leltem benned. De mindent tönkretettél. Menj vissza a kisvárosodba! – kiabálta, ám Nóra már kilépett az ajtón.

Taxit hívott, és az édesanyjához ment. Balázs az ablakból nézte, ahogy elhajt az autó, és morgott maga elé: „Szórja a pénzt, a számlákat meg itt hagyja.”

Aznap este ő is elköltözött, az anyjához, Ildikóhoz.

– Mi történt köztetek? – érdeklődött az asszony.

– Találtam pár blokkot. Elverte a prémiumát, húszezer forintot! Kétszer volt kozmetikusnál egy hónap alatt!

– De hát az az ő jutalma volt… – csodálkozott Ildikó.

– Elhallgatta a valódi fizetését. Én busszal járok, ő meg új ruhákban feszít. Még az is megfordult a fejemben, hogy valakije van.

– Ostobaság. Nóra rendes lány. Ne tervezd, hogy sokáig nálam maradsz – felelte hűvösen az anya.

– Ne aggódj, lesz jobb lehetőségem – vigyorgott Balázs.

A „jobb lehetőség” Réka volt a könyvelésről: feltűnő jelenség, saját autóval, lakással és tekintélyes fizetéssel.

– Balázs, menjünk el vacsorázni valahova? – vetette fel egy nap Réka.

– Minek? Van lakásod, főzhetünk otthon is.

– Unalmas. Péntek van, én pedig nem szeretek főzni – válaszolta a nő.

Balázs végül elvitte egy felkapott étterembe, még csokrot is vett.

– Hát… elég visszafogott – jegyezte meg Réka a virágokat nézegetve.

– Tudod egyáltalán, mennyibe került?! – csattant fel a férfi.

A randevú kínosra sikerült, és a további próbálkozások is hasonló gyorsasággal fulladtak kudarcba. Balázs végül egyedül maradt, amit látszólag élvezett, de a válást nem siettetette.

Nóra eközben dolgozott, és az édesanyjánál lakott. Egy hónappal később a nővérével ült be egy étterembe, ahol összefutott régi iskolatársával, Márkkal. A férfi komoly, figyelmes volt, és nyíltan érdeklődött iránta.

Éppen ekkor határozta el Balázs, hogy „rendezi” a dolgokat, és megjelent Nóránál. A nő azonban Márk autójából szállt ki.

– Ki ez? – kérdezte ingerülten.

– Balázs, ezt már lezártuk.

– Adnék még egy esélyt.

– Elkéstél. Nincs rá szükségem – felelte határozottan.

Később Ildikó is felhívta Nórát, kérlelve, hogy ne hozzon elhamarkodott döntést. Ő azonban számot cserélt. A válás békésen lezajlott. Nóra pedig nem sietett újra férjhez menni.

Rate article