«Te beteg vagy! Teljesen őrült! Boszorkány!» — kiáltotta, majd futott
Átverés, megalázó manipuláció, fájdalmas bizalomvesztés.
– Alig tudtam elmenekülni előle! – nevetett fel ingerülten Márk. – Most komolyan, miért kellene feleségül vennem? Tudsz erre bármi ésszerű magyarázatot?
Levente vállat vont.
– Nem kedveled? Nem akarsz vele lenni nap mint nap?
– Dehogynem kedvelem! – csattant fel Márk. – Csakhogy rajta kívül más lányok is tetszenek. Ráadásul az elején tisztáztuk: nem alkotunk egy párt, csak jól érezzük magunkat együtt, minden kötöttség nélkül.
– Hát… – húzta el a szót Levente. – Ismered a nőket. Ma még ezt gondolják, holnap már egészen mást.
– Akkor miért nem szólt? – fakadt ki Márk. – Miért hurcolt oda a szüleihez, és miért jelentette be, hogy megkértem a kezét? Én! Aki eszem ágában sincs megnősülni. És pont neki, akit alig néhány hónapja ismerek! – Mérgesen az asztalra csapott, majd kifújta a levegőt. – Letiltottam mindenhonnan, és megmondtam, hogy ne is próbáljon a közelembe jönni.
Réka Dóra mellett ült, tekintete elárulta, mennyire megviselték a történtek.
– Nem hiszem el, hogy ezt megtetted – csóválta a fejét Dóra. – Megállapodtatok valamiben, aztán teljesen más irányba vitted az egészet…
– De hát nagyon tetszik nekem – védekezett Réka halkan. – Tényleg. Levente pedig azt mondta, van esélyem komoly kapcsolatra, mert Márk is kedvel.
– És te ezt elhitted neki? Pont Leventének? Néha az az érzésem, hogy kísérletezik Márk barátnőjelöltjein. Az egyik lánynak beadta, hogy Márk rajong a párolt káposztáért, miközben ki nem állhatja. Egy másiknak azt mesélte, hogy Márk kopaszra nyírt hajú barátnőről álmodik – és az a szerencsétlen tényleg levágatta a haját. Most meg neked adta be, hogy a legfontosabb lépés a szülőkkel való találkozás, mert Márk komolyan gondolja, csak a „imázsa” miatt nem meri feltenni a kérdést – sorolta felháborodva Dóra.
– Igen… pontosan ezt mondta – sütötte le a szemét Réka. – Azt is állította, hogy Márk kérte meg, szervezze meg az egészet. Milyen ostoba voltam… – Sóhajtott, majd kissé felemelte a fejét. – Bár talán jobb, hogy így történt. Különben éveken át vártam volna rá, miközben ő egyik lánytól a másikig ugrál.
Levente épp hazafelé tartott, amikor észrevett egy fiatal nőt a járdán. A telefonját bámulta, arckifejezése tanácstalanságot tükrözött. Ráadásul pont ott állt, ahol Leventének el kellett volna haladnia. A férfi fintorogva mérte fel a helyzetet: ha kikerüli az úttesten, könnyen összefröcskölheti a nadrágját egy elhaladó autó. Gyerekkora óta irtózott a piszkos ruhától, így ez számára kész rémálom lett volna.
Ekkor a lány körbepillantott, és megakadt a szeme Leventén. Gyors léptekkel odasietett hozzá.
– Elnézést, tudna segíteni nekem?
– Természetesen, de húzódjunk kicsit félre – felelte Levente megkönnyebbülten, örülve, hogy nem kell az útra lépnie.
Kiderült, hogy a szomszédos házat keresi, csakhogy a mobilja lemerült, így nem tudta megnézni a pontos címet. Levente udvariasan felajánlotta, hogy elkíséri. Igazi úriember módjára vezette oda.
– Nagyon köszönöm – mosolygott rá a lány hálásan, és a tekintetében egyszerre volt bizonytalanság és kedvesség, ami Leventét váratlanul megérintette. A pillanatban volt valami különös, mintha ez a rövid találkozás még folytatást ígérne.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz