«Elegem van abból, hogy ingyen dadus vagyok!» — kiáltotta dühösen
Undorító, hogy így kihasználnak minket
— Nézd csak, kivel futottam össze a ház előtt!
Eszter épp az asztalt rendezgette, kezében a frissen lefőtt teával teli kannával, amikor a hangra hátrafordult. Az ajtóban Márk állt széles vigyorral, mellette pedig a húga, Lilla, mögötte két gyerekkel.
— Képzeld, pont a szemben lévő lakást vettem ki! — újságolta lelkesen Lilla, miközben kibújt a kabátjából. — Mostantól egy lépcsőházban élünk.
Eszter letette a kannát, és szorosan magához ölelte a sógornőjét. A hét éves Benedek és a négyéves Nóra közben nevetve szaladtak be az előszobába, ahol Levente és Emese azonnal köréjük gyűltek.
— Ez nagyszerű hír! — mondta Eszter, végigmérve, mennyire jó formában van Lilla. — Gyertek beljebb, épp most főztem teát.
Az asztalnál Lilla lelkesen sorolta az újdonságokat.
— Egy egyszobás lakás a földszinten, csendes, és a játszótér is közel van. Havi húszezer forintért sikerült kivenni.
Márk elégedetten bólogatott, miközben megkóstolta a süteményt.
— Jó döntés volt. Nyugodt környék, szeretni fogod.
Eszter megtöltötte a csészéket, közben a gyerekeket figyelte. A négy apróság békésen ült a szőnyegen, és játszott. A lakást derűs zsivaj töltötte be, olyan, amilyen csak egy összetartó családban természetes.
— És munka? Találtál már valamit? — kérdezte Eszter, miközben átnyújtotta a csészét.
— Egy szépségszalonban vállalok manikűrt, de csak részmunkaidőben — felelte Lilla vállat vonva. — Szeretnék komolyabb állást, a gyerekek miatt muszáj biztos alapokra helyezni mindent.
Márk ekkor letette a bögréjét, és elgondolkodva nézett a húgára, mintha már formálódna benne egy ötlet, amiről a következő pillanatban beszélni is készülne.
Márk végül megtörte a csendet, és miközben elvett még egy szelet süteményt, nyugodt hangon csak ennyit mondott:
— A lényeg, hogy most már közel vagy. Ha bármi adódik, számíthatsz ránk.
Az ezt követő hét békésen telt. Eszter néhányszor összefutott Lillával a ház előtt; könnyed beszélgetéseket folytattak a gyerekekről, tervekről, apró hétköznapi ügyekről. Minden teljesen rendezettnek tűnt, mintha az új helyzet zökkenőmentesen illeszkedne az életükbe.
Szombat este azonban, miközben Eszter a tűzhelynél állva a ragut kavargatta, éles csengőszó hasított a lakás csendjébe. Az ajtóban Lilla állt feltűnő ruhában, mögötte Benedek és Nóra, kezükben kisebb csomagokkal.
— Eszter, segíts ki! — lépett be sietve. — Randim lesz egy étteremben, a gyerekek maradnának nálatok úgy tizenegyig.
Gyors puszit nyomott a kicsik arcára, és már a tükörben igazította a sminkjét.
— Lilla, várj egy pillanat… — kezdte Eszter, de a sógornő már ki is suhant az ajtón.
— Hálás vagyok! A pizsamájukat is hoztam! — szólt vissza még a lépcsőházból.
Eszter fakanállal a kezében maradt a két gyerekkel. Benedek már a cipőjét rugdosta le, Nóra pedig a terítőt cibálta kíváncsian.
Az este hamar káosszá vált. Benedek éhes volt, mégsem fogadott el semmit. Nóra az anyját kereste sírósan. Levente próbálta elrejteni a kisautóit, de Benedek rendre elcsente őket. Emese a zajtól fakadt sírva.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz