«Akkor menj vissza Vivienhez és Eszterhez!» — csattant fel Nóra
Kétségek megmérgezték a szeretetünket.
– Mondd csak, tényleg elhitted, amit a lányod mondott? – két hétnyi fagyos hallgatás és furcsa pillantások után Nóra végül nem tudta tovább magában tartani. – Ne nézz rám így, véletlenül meghallottam, miről beszélgettetek. Még örültem is, milyen szépen válaszoltál neki. Most már úgy érzem, kár volt, igaz?
Gergő zavartan megköszörülte a torkát.
– Ugyan már… – próbált kitérni. – De hát a fiúk tényleg nem hasonlítanak rám. Ráadásul a családunkban soha nem születtek ikrek…
Tizenhét évesen Gergő számára a szeszélyes és kissé fennhéjázó Vivien testesítette meg a tökéletes nőt. Szép volt, magabiztos, és pontosan tudta, milyen hatással van a fiúkra. Gergő büszkeséggel töltötte el, hogy végül őt választotta – ráadásul egy nála jóképűbb és népszerűbb srác elől hódította el.
Vivien azonban nem tervezett hosszú távra vele. A kapcsolat komolyra fordulását nem a nagy szerelem, hanem a váratlan terhesség kényszerítette ki.
Az első időszakban Gergő a felesége kitöréseit és hangulatingadozásait a hormonokra fogta. Később azzal mentegette, hogy kimeríti az anyaság, hiszen Eszter mellett alig jut ideje önmagára. Amikor pedig már nagyobb lett a lányuk, Vivien sikertelen karrierkísérleteire hárította a felelősséget a folyamatos elégedetlenségért.
Tizenegy év házasság kellett ahhoz, hogy végre tisztán lásson. Amikor Viviennek sikerült a tízéves Esztert is ellene hangolnia, Gergőben valami végleg eltört, és összeszedte a bátorságát a váláshoz.
Úgy tűnt, a különválás mindenkinek megfelel. Vivienről hamar kiderült, hogy már egy éve viszonya van egy tehetős, ambiciózus férfival. A jómódú Márk egészen más világot képviselt, mint a tisztességesen kereső, de „csak” hegesztőként dolgozó Gergő.
Márk nem volt ismeretlen Eszter számára sem. A kislány csillogó szemmel nézett fel rá, különösen amikor drága ajándékokkal halmozta el.
Gergő a közös lakást meghagyta volt feleségének és a lányának, ő maga pedig beköltözött abba a kétszobás lakásba, amelyet az édesanyjától örökölt. Az asszony két évvel a válás előtt hunyt el.
Közel egy esztendeig élt egyedül, csendben és visszafogottan. Aztán a házba új lakó érkezett: Nóra, aki egy másik városból költözött ide. Kedves, halk szavú, melegszívű teremtés volt, teljes ellentéte Viviennek.
Gergő eleinte nem tervezett komoly kapcsolatot a nála hat évvel fiatalabb lánnyal. Mégis, a mindennapok lassan összesodorták őket. Fél év után összeköltöztek, újabb hat hónap múlva pedig Nóra várandós lett. Nem halogatták a döntést: gyorsan összeházasodtak.
– Nem sokáig élvezted a szabadságot, máris újra igába hajtottad a fejed – ugratta nevetve az örök agglegény barát, Benedek.
– Nóra egészen más – vágott vissza Gergő határozottan. – Szöges ellentéte Viviennek.
Nem sokkal az esküvő után Eszter ismét felbukkant az életében. A válás óta alig találkoztak, mert a lány rendre visszautasította a meghívásait. Most azonban váratlanul ő telefonált, és látogatást kért. Az estét náluk töltötte, és mogorva arccal figyelte apja új feleségét, aki kedves mosollyal, türelmesen igyekezett a kedvében járni.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz