«Felvehetnél valamit» — hűvösen mondta Márk
Kínos titkok és képmutatás árasztja a házat
— Gyerekek, hadd mutassam be nektek Márkot, apátok régi barátját — szólt Eszter, a ház asszonya, miközben a bejáratnál álldogáló férfira mutatott. — Néhány napig nálunk fog lakni, ezért azt szeretném, ha kedvesen bánnátok vele.
A tizenhárom éves Levente, a kisebbik fiú, féloldalas mosollyal odaszúrt:
— És Márk bácsinak nincs saját otthona?
A tizenhét esztendős Nóra azonnal rászólt az öccsére:
— Levente, ez igazán tapintatlan volt! — majd együttérző pillantást vetett a vendégre. — Bárkivel előfordulhat, hogy nehéz helyzetbe kerül.
Márk alaposan végigmérte a kamaszokat, és már az első percben érezte, hogy nem lesz könnyű megtalálni velük a közös hangot. Előző nap heves vitába keveredett a feleségével, és hirtelen fedél nélkül maradt, ezért sürgősen menedéket kellett keresnie. Gergő habozás nélkül befogadta, noha ő maga szinte egész nap dolgozott.
— Ne törődj vele — jegyezte meg Eszter, jelentőségteljesen a gyerekekre nézve. — A hátsó szobát készítettük elő neked, rendezkedj be nyugodtan.
Márk bólintott, majd elvonult a kijelölt helyiségbe. Este Gergő hazaért, és a konyhában a régi idők hangulatát idéző beszélgetést kerekítettek: előkerült egy üveg vodka, némi harapnivaló és pár kovászos uborka. Néhány pohár után Márk megkönnyebbülten felsóhajtott, és mesélni kezdte, mi vezetett odáig, hogy egyik napról a másikra el kellett hagynia az otthonát.
Gergő együtt érzően hallgatta, majd határozottan kijelentette, hogy addig marad náluk, ameddig csak szüksége van rá.
— És Eszter mit szól ehhez? — kérdezte Márk bizonytalanul.
— Ugyan már! — legyintett Gergő. — Pontosan tudja, hogy te szinte a testvérem vagy.
Másnap kora reggel Gergő elindult dolgozni, a gyerekek iskolába mentek. Eszter, aki váltott műszakban dolgozott, aznap otthon maradt. A hálószobában üldögélt, frissen lakkozta a körmeit, és ritka módon élvezte a csendet. Egy idő után eszébe jutott, hogy felteszi főni a húst ebédre, ezért a konyhába indult.
A látvány azonban, ami ott fogadta, azonnal kizökkentette.
A hűtő előtt Márk állt, mindössze alsónadrágban. Nyugodtan kortyolta a tejet a dobozból, amely végigcsorgott a mellkasán, és a padlóra csepegett.
— Jó reggelt — szólalt meg Eszter, tekintetét gondosan elfordítva.
Márk biccentett, szája sarkában félmosollyal.
— Felvehetnél valamit — jegyezte meg hűvösen.
— Ugyan, család vagyunk — felelte könnyed gúnnyal.
— És ha a gyerekek jönnek be? Nem zavar ez egy kicsit sem?
— Csak annak kell szégyenkeznie, aki rosszat tesz. Én csupán lengébben öltöztem. Elég meleg van nálatok. Miért nem szereltetett Gergő klímát?
— Régebben elleneztem, aztán mindig közbejött valami… — válaszolta Eszter gépiesen.
— Persze. Mindig akad fontosabb dolog — mondta Márk, és a hangjában volt valami, ami kellemetlenül ott maradt a levegőben.
Márk szája sarkában újabb gúnyos mosoly jelent meg.
— Bezzeg a volt osztálytársának, Viviennek pár napja gond nélkül felszereltette a klímát — jegyezte meg élvezettel.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz