Renáta akkor még hozzáfűzte:
– Az én lakásomba vennétek, nem a bérleti díj terhére. Úgyis hosszabb távra terveztek, nem igaz? – jelentette ki határozottan.
– Egyelőre megfelel ez is – hárított Lilla. – Ráadásul költözéskor senkinek sincs kedve egy hűtőszekrényt cipelni.
– Nem is kellene elvinni – vágott vissza azonnal Renáta. – Maradna itt. Ha nektek már nem kell, nekünk még jól jöhet. Ki tudja, lehet, hogy később másnak adjuk ki a lakást.
Lilla szinte forrt a dühtől. Képtelen volt elfogadni ezt a logikát. Esze ágában sem volt egy komoly értékű háztartási gépet ajándékba itt hagyni, ha egyszer továbbállnak. A sors azonban különös fintort vágott: a régi hűtő néhány héten belül végleg felmondta a szolgálatot, így nem maradt más választásuk, mint újat beszerezni.
– Nyugodj meg – próbálta csillapítani Gergő. – Nem veszünk csúcskategóriát. Aztán beszélek a nénikéddel, hátha visszaad valamennyit, vagy legalább beszámítja a bérleti díjba.
Lilla nem sok reményt fűzött ehhez az elképzeléshez, de hűtő nélkül élni valóban lehetetlen volt, így belement a vásárlásba. Hogy Renáta pontosan mit reagált Gergő felvetésére, azt nem tudta, csak annyit vett észre, hogy a férje feltűnően kerüli a költségek megtérítésének témáját.
A következő látogatás alkalmával Renáta újabb kérdéssel állt elő:
– Tudsz egyáltalán rendesen főzni ezen a tűzhelyen? – érdeklődött ártatlan arccal.
– Persze, miért ne tudnék? – nézett rá értetlenül Lilla.
– Azért kérdezem, mert már elég koros darab. A sütő például alig működik. Nem szoktál sütni benne semmit?
– Arra gondol, hogy lecserélné? – kapta fel a fejét Lilla. – Szerintem az nagyszerű ötlet lenne, mert tényleg nem nagyon lehet benne sütni.
Renáta szája elégedetlen grimasszá torzult.
– Én inkább arra számítottam, hogy ti vesztek újat – mondta hűvösen. – Most nektek van rá szükségetek, és azt sem lehet tudni, meddig maradtok még itt.
Amikor Gergő este hazaért, Lilla robbanásig feszült idegekkel fogadta, és azonnali költözést követelt.
– Holnap már azt találja ki, hogy teljes felújítást finanszírozzunk, vagy aranyozott budoárt rendezzünk be neki – fakadt ki. – Folyton a fejünkhöz vágja, milyen „kedvezményesen” adja ki a lakást. Közben, ha kiszámolnánk, talán olcsóbb lenne idegen tulajdonostól bérelni.
– Próbáld meg nem magadra venni – kérlelte Gergő. – Lehet, hogy csak viccelt. Nem gondolhatta komolyan, hogy vegyünk egy új tűzhelyet is.
– A hűtőnél nem viccelt – csattant fel Lilla. – Ne hidd, hogy ez csak üres beszéd. Én viszont nem vagyok hajlandó minden egyes berendezést a saját pénzünkből lecserélni csak azért, mert ő így képzeli. És ezt jobb, ha most tisztázzuk, mielőtt még nagyobb baj lesz belőle.
