– Mi biztosan nem fogunk ide semmilyen méregdrága holmit vásárolni – folytatta Lilla indulatosan. – És ha a nagynénéd még egyszer előhozakodik ezzel a témával, abban a pillanatban összepakolunk, és keresünk egy másik albérletet.
Gergő kelletlen arccal sóhajtott. – Jó, ráérünk ezt később eldönteni – mondta, láthatóan nem lelkesedve az ötletért. – Szeretem ezt a környéket, jó itt minden, nem hiányzik most egy költözés körüli felfordulás. És még mindig bízom benne, hogy jövőre már a saját lakásunkban ünnepelhetünk.
Lilla is erről álmodott. Leginkább azért, mert egyre nehezebben viselte a férje rokonainak szeszélyeit, és esze ágában sem volt nyílt háborúba keveredni velük. Sejtette, hogy Renáta rendszeresen telebeszéli az anyósa fejét, az pedig rajtuk vezeti le a feszültséget. Inkább hallgatott, hogy elkerülje a konfliktust. Ám amikor a tulajdonosok bejelentették, hogy emelni kívánják a bérleti díjat, elszakadt nála a cérna.
– Tudom, hogy rokonok vagyunk, és ti ezt gyakran a szemünkre is vetitek, sőt néha elég tapintatlanul viselkedtek – kezdte a nő szemrehányó hangon. – De mostanában minden drágul, nekünk is lépnünk kell. Havonta háromezret emelünk. Nem nagy összeg, de mégis több, mint eddig.
– Nekünk ez így is megterhelő – próbált alkudozni Lilla. – Nem lehetne inkább csak ezerrel növelni?
– Gergő nagybátyja beteg, kezelésekre van szüksége – tette hozzá az asszony nyomatékosan. – Ha igazán törődnétek a családdal, magatoktól is tudnátok, milyen helyzetben van.
Lilla a férjétől úgy tudta, a nagybácsinak időnként felszökik a vérnyomása, néha a dereka fáj, de ezen kívül komoly baja nincs. Korához képest jó erőben volt, ezért Lilla úgy érezte, a betegségre való hivatkozás inkább érzelmi zsarolás, mint valós indok.
– Rendben, akkor még ma összecsomagolunk, és átköltözünk a szüleimhez – jelentette ki határozottan. – Elég volt a folyamatos idegeskedésből és abból, hogy mindig alkalmazkodnunk kell.
– Mi van, ha tényleg szüksége van arra a pénzre a gyógykezelés miatt, és mi nem látunk bele mindenbe? – bizonytalankodott Gergő.
– Lehet, hogy így van – felelte Lilla –, de az ilyen ügyeket nem így kell intézni. Ha idegenek lennénk, az utcáról jött bérlők, akkor is a nagynénéd magánéleti körülményei alapján szabnák meg a lakbért?
Gergő érezte, hogy a feleségének igaza van, mégis nehezére esett szembeszállni a rokonsággal. El tudta képzelni, milyen jelenetet rendezne az édesanyja, és milyen családi vita kerekedne belőle. Hosszas mérlegelés után végül úgy döntöttek, hogy költöznek, és erről tájékoztatták a nagynénit is.
– Ha minden hivatalosan lett volna intézve, akkor az utolsó havi díjat sem kapnátok vissza… – kezdte a nő sokat sejtetően, de Lilla már tudta, hogy ebből még komoly vita lesz.
