– Hogy érti azt, hogy remisszió? Akkor most… meggyógyult? Vagyis nem lesz semmiféle örökség? – faggatta ingerülten Gergő a nagynénje kezelőorvosát. – Biztos ebben? Nem lehet, hogy tévedés történt? Nézzenek rá még egyszer, kérem, előfordulnak hibák!
– Tévedés kizárt – felelte higgadtan a szakorvos. – A daganatot teljes egészében eltávolítottuk, a beavatkozás sikeres volt. Ha minden jól alakul, a nagynénje akár még húsz évet is élhet. Megbocsásson, de úgy látom, mintha ez nem töltené el örömmel.
Gergő életében két anyafigurának jutott szerep: az egyik az édesanyja volt, Emese, aki világra hozta, a másik pedig a keresztanyja, Ildikó. A két nő testvérként állt egymás mellett, és a fiú nevelését is közösen vállalták.
Az apa akkor tűnt el a családból, amikor Gergő mindössze négyéves volt. A következő években komoly anyagi gondokkal küzdöttek, gyakran a számlák befizetése is fejtörést okozott. A fordulat akkor érkezett el, amikor Ildikó férjhez ment egy tehetős vállalkozóhoz, Balázshoz. Attól kezdve a kétfős kis háztartás életszínvonala látványosan emelkedett.
Balázs nemcsak a feleségéről gondoskodott: Emese taníttatását is finanszírozta, majd egy régi ismerősén keresztül megbízható, jól fizető állást szerzett neki. Úgy tűnt, végre minden sínre került.
Ildikó házassága azonban nem tartott örökké. Nyolc együtt töltött év után Balázs váratlanul elhunyt. Az 53 év alatt felhalmozott teljes vagyon a feleségére szállt, aki így jelentős örökség birtokosa lett.
Gergőt mindkét asszony túlságosan is kényeztette, ennek pedig meg is lett az eredménye: a fiú éretlen, felelőtlen fiatalemberré vált. Tizennyolc éves korára meggyőződésévé vált, hogy kivételes tehetség. Verseket írt, dalokat szerzett, és arról álmodozott, hogy egyszer nagy művészként emlegetik majd.
Felvételt nyert az irodalmi szakra, ám ott hamar összeütközésbe került az oktatókkal. A tanárok nem voltak hajlandók elismerni zsenialitását, ráadásul rendszeres órára járást, vizsgákat és beadandókat követeltek tőle – akárcsak a többi hallgatótól. Nem sokkal később eltanácsolták az intézményből.
Katonai szolgálatra sem kellett bevonulnia: Ildikó minden kapcsolatát latba vetette, miután rémtörténeteket hallott a hadseregről, és elérte, hogy szeretett keresztfiát alkalmatlannak nyilvánítsák.
Dolgozni sem volt hajlandó elmenni. Úgy gondolta, erre semmi szükség, hiszen a megélhetését teljes egészében a nagynénje biztosítja. Idejét az alkotásnak és a megfelelő feleség felkutatásának szentelte. Huszonöt évesen végleg elhatározta, hogy megnősül.
Határozott elképzelései voltak leendő párjáról: mindenekelőtt érintetlen múltat várt el. Emellett művelt, érzékeny lelkű társat képzelt maga mellé, lehetőleg költőnőt vagy festőművészt. A sors azonban Kingával hozta össze.
A lány mindössze tizenkilenc éves volt, ám már sok mindent megélt. Gyorsan felismerte, hogy Gergő révén beléphet egy gondtalanabb, anyagilag biztos életbe. A művészi hajlamot és a túláradó érzelmességet több-kevesebb sikerrel el tudta játszani, ám a legfontosabb feltétel komoly akadályt jelentett: ártatlanságát már régen elveszítette.
Kinga édesanyja, aki pontosan tisztában volt lánya előéletével, saját kezébe vette az ügyet, és egy sebész segítségével „helyreállíttatta” a szüzességét.
Az esküvőt nem sokkal később megtartották. Ildikó nagylelkű ajándékkal lepte meg az ifjú párt: egy kétszobás lakás kulcsait adta át nekik ünnepélyesen, még az étteremben, a vendégek előtt. Gergő és Kinga így új otthonba költözve kezdték meg közös életüket, amelyről akkor még egyikük sem sejtette, milyen fordulatokat tartogat számukra a közeljövő.
A fiatalok azonban mintha csak egyetlen „parancsolatot” vettek volna komolyan a házasságból: hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
Kinga az esküvőt követő kilencedik hónapban világra hozta első gyermeküket. Alig telt el egy esztendő, már érkezett a második baba, majd újabb tizenegy hónap múlva a harmadik is megszületett. A kétszobás lakás rövid idő alatt zsibongó otthonná változott, ahol a sírás, a nevetés és a gyerekzsivaj váltotta egymást.
Az öttagú család megélhetésének terhe továbbra is Ildikó vállát nyomta. Nem sajnálta a pénzt sem szeretett keresztfiától, sem az unokáktól, mégis egyre erősebben foglalkoztatta a gondolat, hogy a huszonkilenc éves Gergőnek ideje lenne végre saját lábára állnia. Úgy érezte, egy családapa nem élhet örökké mások támogatásából.
Többször is próbált segítő kezet nyújtani, de Gergő minden alkalommal elutasító volt.
– Gergő, nem gondolkodtál rajta, hogy továbbtanulj? – vetette fel egyik beszélgetésük során Ildikó. – Szükséged lenne egy szakmára. Háromgyerekes apa vagy. Kinga folyton várandós vagy kisbabával van otthon, esélye sincs munkát vállalni. Ha így folytatjátok, nagy családotok lesz, de miből fogjátok eltartani őket? Engem komolyan aggaszt a jövőtök.
Gergő azonban rendületlenül hitt magában.
– Hamarosan ismert ember leszek – ismételgette makacsul. – Verseskötetet adok ki. Lesznek benne korábbi írásaim és frissebb darabok is. Meglátod, elkapkodják majd, mint a friss péksüteményt. Már tárgyalok egy kiadóval.
– És hogy haladnak a tárgyalások? – kérdezett vissza Ildikó.
– Egyelőre sehogyan – ismerte el kelletlenül a férfi. – Olyan feltételeket szabnak, amiket nem fogadok el. Túlságosan sokat követelnek.
Amikor kiderült, hogy Kinga ikreket vár, újabb fordulat következett: Gergő édesanyja, Emese váratlanul bejelentette, hogy férjhez készül. A hír hallatán Gergő dührohamot kapott.
– És velünk mi lesz? – kiabálta. – Te akartál unokákat, hát itt vannak! Most meg férjhez mész, elköltözöl egy másik városba, és magunkra hagysz minket? Ha segítség kell a gyerekekhez, kihez forduljunk? Nem teheted ezt velem, szükségem van rád!
Emese azonban higgadt maradt.
– A gyerekeidnek van még egy nagymamájuk – felelte csendesen. – Nem értem, miért gondolod, hogy kötelességem helyetted élni az életem. Ildikóval együtt egész eddig a tenyerünkön hordoztunk, óvtunk, mint valami törékeny kincset. Ha elég érett voltál a házassághoz, akkor felnőtt is vagy. Oldd meg a saját gondjaidat.
Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta:
– Talán túlságosan is elkényeztettelek. Harmincéves leszel, mégsem vállalsz felelősséget. Nem dolgozol, Ildikó támogatására támaszkodsz, tőlem is rendszeresen pénzt kérsz. Ideje lenne észhez térned. Hányszor mondtuk Kingával együtt, hogy három gyerek bőven elég? Most pedig öt lesz. Mondd meg, hogyan fogsz öt gyermeket felnevelni?
A vita csúnyán végződött. Gergő annyira megsértődött, hogy amikor Emese elköltözött új férjéhez, minden kapcsolatot megszakított vele. Felnőtt férfi létére azonban továbbra sem bizonyította, hogy valóban képes önálló életet élni, és döntéseinek következményei hamarosan még súlyosabban nehezedtek a családjára.
Gergő ezek után sem változtatott az életén: továbbra is a nagynénje nyakán élt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Ildikó nem hagyta teljesen magukra a keresztfiát és az unokáit: havi ötvenezer forinttal támogatta a családot, amit rendszeresen átutalt nekik. Ám ez az összeg Kingáéknak sosem bizonyult elegendőnek.
Kinga, aki mindig arról ábrándozott, hogy egyszer gondtalan, fényűző életet él majd, egyetlen percig sem tapasztalta meg azt a jólétet, amire vágyott. Frusztrációját nap mint nap a férjén vezette le.
– A nagynénéd dúskál a pénzben, mi meg öten nyomorgunk egy kétszobás lakásban! – fakadt ki újra és újra. – Hamarosan megszületik még két gyerek. Mondd, hová tesszük őket? Autónk sincs, és abból az ötvenezerből kellene csodát művelni!
Nem egyszer azt is a férje fejéhez vágta, hogy Ildikó egyedül él egy hatalmas, kétszintes házban, miközben ők alig férnek el egymás mellett.
– Kérdezd meg tőle, nem cserélne-e velünk! – erősködött. – Neki teljesen mindegy, hol tölti a napjait. Költözzön ide, mi pedig menjünk a házba. Biztosan nem mondana nemet neked!
Nem sokkal később azonban váratlan fordulat következett be. Ildikó súlyos betegséget diagnosztizáltatott magán, és úgy döntött, külföldön vállalja a kezelést. Mielőtt elutazott volna Törökországba műtétre, magához hívatta Gergőt.
– Ne haragudj, de most egy ideig nem tudlak benneteket támogatni – mondta komolyan. – Daganatos betegségem van. A beavatkozás és a terápia rengeteg pénzbe kerül. Most minden forintra szükségem lesz. Ideje lenne munkát keresned, más megoldást nem látok.
Gergő arca azonnal elvörösödött.
– Mégis milyen munkát? – csattant fel. – Menjek pakolni? Vagy üljek be sofőrnek? Lehet, hogy beteg vagy, de ne vond meg tőlünk a pénzt! Nélküled nem tudunk megélni. Hamarosan megszületik az ikerpár, semmink sincs előkészítve.
Egy pillanatnyi habozás után előhozakodott a régi ötlettel is:
– Arra gondoltam… nem adnád át nekünk a házat? Amíg Törökországban leszel, beköltözhetnénk, te pedig, ha hazajössz, ellaknál a lakásunkban. Öten egy szobában? Ez tarthatatlan.
Ildikó válasza határozott és megfellebbezhetetlen volt: szó sem lehet róla.
A férfi mélységesen megsértődött. Hozzászokott, hogy minden kívánsága azonnal teljesül, most viszont nemcsak elutasították, hanem a szemére is vetették, hogy felelőtlen és lusta.
Legbelül Gergőben felvillant egy sötét gondolat: ha a nagynénje nem térne vissza a klinikáról, minden gondja egy csapásra megoldódna. Tudta, hogy évekkel korábban Ildikó ráhagyta a vidéki házat és más ingóságokat is; a végrendelet a közjegyzőnél volt, és tudomása szerint nem készült újabb.
A kezelés hosszú hónapokig tartott. Ildikót megoperálták, majd rehabilitáción vett részt Törökországban, végül hazatért.
Mivel a havi támogatás megszűnt, Gergő kénytelen volt állást vállalni: egy műszaki cikkeket árusító boltban helyezkedett el eladóként.
Otthon azonban mindennaposak lettek a veszekedések. Kinga egyre keserűbben emlegette fel, mekkora hibát követett el, amikor hozzáment ehhez a „nagy jövő előtt álló” férfihoz.
– Miért mondtam igent neked? – zokogta dühösen. – Teljes nyomorban élünk, és nem látom, hogyan lesz ebből valaha is kiút.
– A gyerekek még koldulni fognak a szomszédoknál! – fakadt ki Kinga. – És miért? Mert az apjuk képtelen rendesen pénzt keresni! Ha nem lennék várandós, már rég elmentem volna dolgozni. De így ki alkalmazna?
Gergő igyekezett csillapítani a feldúlt asszonyt.
– Drágám, nyugodj meg – mondta békülékenyen. – Nem tart ez örökké. Hamarosan jobbra fordul minden. Ha a nagynéném egyszer eltávozik az élők sorából, minden ránk száll majd. Akkor végre gondtalanul élhetünk.
– Ugyan már! – csattant fel Kinga. – Miből gondolod, hogy meg fog halni? Külföldön kezelték, ott csodákat művelnek az orvosok. Simán hazajön egészségesen, te pedig hoppon maradsz!
Kinga gyanúja beigazolódott. Ildikó Debrecenbe visszatérve ismét alapos kivizsgáláson esett át, ahol az orvos biztató hírekkel fogadta.
– A betegség nyugalmi állapotban van, és jó esély van rá, hogy nem tér vissza – magyarázta a szakorvos. – A legfontosabb, hogy kerülje a feszültséget és a megrázkódtatásokat. Pihenésre van szüksége, semmi idegeskedés.
Amikor Gergő megtudta, hogy a nagynénje ismét Debrecenben van, újult erővel kezdte ostromolni pénzért. Szinte naponta hívta telefonon, panaszkodott, és követelőzött.
– Ne mondd, hogy a kezelések után egy filléred sem maradt! – erősködött. – Ezt nem hiszem el. Szükségem van a pénzre. Eltartom a családomat, Kinga állandóan szemrehányást tesz, a szülésre is készülni kell.
Tönkremegy az egészségem ebben a munkában, egész nap dobozokat cipelek, már a hátam is kikészült. Az alkotást is feladtam, hónapok óta nem írtam egy sort sem.
Ildikó eleinte higgadtan próbált válaszolni.
– Gergő, eddig is minden tőlem telhetőt megtettem érted – mondta fáradtan. – De nem tarthatok el életem végéig hét embert. Korábban ötvenezer forintokat adtam, és az sem volt elég.
Most, hogy újabb gyerekek születnek, mennyit kérsz majd? Százezret? Kétszázezret? Ráadásul alig maradt megtakarításom, szinte mindent a gyógykezelés vitt el. Ezt te is pontosan tudod.
Gergő azonban nem tágított.
– Akkor add át a házat! – vágta rá. – Odaköltözöm, ezt a lakást eladom, és az árából Kingával kényelmesen megélünk.
Nem fogod fel, hogy a gyerekeim jövője múlik rajtad? Őszintén szólva arra számítottam, hogy a műtét után nem éled túl… és végre törvényesen rendelkezhetek az örökségemmel.
De te makacsul talpon maradtál! Nemrég beszéltem azzal az orvossal is, akinél korábban kezeltetted magad. Azt mondta, akár még húsz évig is élhetsz. Szerinted addig nyomorogjak?
Ildikót megrendítette a férfi cinizmusa. Hogy elkerülje a későbbi bonyodalmakat, módosította a végrendeletét: ha vele bármi történne, teljes vagyona a húgára, Emesére szálljon.
Emese tudott a történtekről, és mélységesen elítélte Gergő viselkedését. Nemcsak a nagynénjével, hanem az édesanyjával is rendszeresek voltak a vitái pénz miatt.
Végül mindkét nő – az anyja és Ildikó is – kizárta az életéből az egykor dédelgetett fiút. Úgy döntöttek, eljött az idő, hogy Gergő saját lábára álljon, és megtanulja: a felelősséget nem lehet örökké másokra hárítani.
