– Miért lenne gond, ha idén is nálunk gyűlne össze a család szilveszterkor? – értetlenkedett Márk. – Évek óta így csináljuk, már hagyománnyá vált, hogy együtt ünneplünk.
– Nem lehetne most kivételesen változtatni, és inkább mi mennénk vendégségbe valakihez? – próbálkozott óvatosan Nóra.
– Nem fogok senkihez könyörögni meghívásért. A rokonság már eldöntötte, hogy hozzánk jönnek, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy rendesen vendégül lássuk őket – fejtegette a férfi. – A bevásárlást elintézzük a hétvégén, te majd elkészíted az ételeket, és kész, minden rendben lesz.
Nóra azonban egészen másként látta a helyzetet. A tavalyi ünnepek emléke még mindig túl élénken élt benne, és egyáltalán nem vágyott az ismétlésre. Minden egyes évben náluk gyűlt össze az egész família, a főzés és a takarítás terhe pedig kizárólag az ő vállára nehezedett. Az anyósa úgy viselkedett, mintha ő lenne a ház úrnője, Márk nővére pedig hűen követte a példáját: rendre megérkezett a férjével és három gyerekével együtt. A kicsik felforgatták a lakást, állandó figyelmet követeltek, és percek alatt eltüntették az összes süteményt az asztalról. Márk öccsének családja sem maradt el mögöttük: soha semmit nem hoztak, egy tál ételt sem készítettek, ráadásul mindig késve estek be.
Az előző évben Nóra napokon át sürgött-forgott a konyhában, hogy mindenkinek jusson bőséggel. Az elkészített fogások szilveszter éjjelére és újév első napjára teljesen elfogytak, így neki és Márknak ismét boltba kellett menniük, hogy pótolják a készleteket. Akkor megfogadta, hogy többé nem vállalja ezt a szerepet, mégis úgy tűnt, Márk újra össze akarja hívni az egész társaságot.
– Mondd meg neki őszintén, hogy eleged van abból, hogy cselédként szolgálod ki a rokonait, és nem szeretnél ismét napokig készülődni – tanácsolta az édesanyja.
– Ha ezt kimondom, nemcsak Márk sértődik meg, hanem a szülei is mindent elkövetnek majd, hogy viszályt szítsanak közöttünk – sóhajtott Nóra.
– Akkor hívjatok inkább bennünket hozzánk, és a kérdés magától megoldódik – vetette fel Emese.
Nóra megpróbálta felhozni férjének a szülői meghívás ötletét, ám a beszélgetés balul sült el. Márk felháborodva kérdőre vonta, amiért szerinte csak kibújni próbál a családi vendéglátás alól.
Márk még mindig felindultan folytatta:
– Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Erre most előállsz ezzel az egésszel, mintha semmi nem dőlt volna el.
– Én viszont úgy gondoltam, az lenne a természetes, ha mindkettőnk szempontjai számítanának – vágott vissza Nóra higgadtabbnak tűnve, mint amilyen valójában volt. – Miért evidens, hogy minden ünnepet a te családoddal töltünk?
– Hát hívd meg a tieidet is – erősködött Márk. – Elférünk, legalább nagyobb társaság lesz, és kész.
Nóra gyorsan végiggondolta, mit is jelentene ez a gyakorlatban. Több ember, több főznivaló, és természetesen minden teher ismét rá hárulna. Ráadásul ő elvből ragaszkodott ahhoz, hogy ezúttal a szüleihez menjenek. Kérhetett volna segítséget az édesanyjától, mégis igazságtalannak érezte az egészet. Márk rokonai így is kényelmesen érkeznének a kész asztalhoz, miközben ő és Emese napokig robotolnának.
– Akkor beszélj meg valamit egy barátnőddel, hogy hívjon meg benneteket – javasolta korábban Emese. – Arra Márk sem mondhat nemet, kénytelen lesz figyelembe venni az akaratodat.
Nóra végül megpróbálta ezt az ötletet életre kelteni. Rábeszélte Diánát, hogy ha Márk beleegyezik, lássa őket vendégül szilveszterkor. Csakhogy a férje, amikor erről hallott, szinte fellázadt.
– Már tényleg nem tudod, mit találj ki? – csattant fel. – Miután a szülős történet nem jött be, most a barátnődet húzod elő?
– Ez nem kitaláció – felelte Nóra kissé bizonytalanul. – Ismered Diánát, tényleg hívott minket. Úgyis most ünneplik az új lakást, összevonnák a házavatót az újévvel.
– Ha ennyire mennél, menj egyedül – vágta rá Márk ingerülten. – Én maradok itthon az ünnepekre a családommal.
Ez a megoldás Nórának egyáltalán nem felelt meg. Pontosan tudta, hogy az anyósa azonnal a saját verzióját suttogná Márk fülébe, és őt tenné felelőssé mindenért. Az utóbbi időben így is feszült volt köztük a viszony, és egy újabb konfliktus csak tovább mélyítette volna az árkot kettejük között. Nóra érezte, hogy az idő vészesen fogy, a vita pedig egyre inkább elmérgesedik.
Az egész helyzet egyre értelmetlenebbnek tűnt Nóra számára. A barátnős megoldás már korábban lekerült a napirendről, az ünnepig hátralévő napok pedig vészes gyorsasággal fogytak.
– Ha jól értem, továbbra sem lelkesedsz azért, hogy rendesen fogadd a rokonaimat – morgolódott Márk szemrehányóan.
– Úgy emlékszem, ebben még nem jutottunk dűlőre – felelte Nóra fáradtan, miközben lázasan kereste a megfelelő szavakat. – Egyszerűen most teljesen maga alá temet a munka, alig látok ki a feladatokból.
– Persze, mindig ez van – sértődött meg a férfi. – Aztán majd csodálkozol, ha anyám nem túl kedves veled.
Nóra inkább nem reagált erre. Pontosan tudta, hogy felesleges lenne újra meg újra ugyanazt a kört lefutni. Emese véleménye aligha változna akkor is, ha ő maga királyi lakomát varázsolna az asztalra, és minden kívánságát lesné. Kapcsolatuk kezdettől fogva döcögött, és az évek csak tovább mélyítették a repedéseket.
Néhány nappal később Márk végleg lezártnak tekintette a vitát.
– Nem akarok több kifogást hallani. Újévkor nálunk lesz a családom, és kész – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Ha ezzel szembe mész, azzal azt üzened, hogy semmibe veszed a véleményemet. Akkor nincs miről beszélnünk.
Nórának nem maradt más választása, mint belenyugodni az újabb megpróbáltatásba. Kedvetlenül kezdte összeállítani az ünnepi menüt, hosszú bevásárlólistát írt, és fejben már a kimerítő készülődés minden lépését végiggondolta. Ismét félre kellett tennie a saját elveit, csak hogy megőrizze a családi békét.
Egy héttel szilveszter előtt azonban Márk ingerülten toppant be az ajtón.
– Beraktak ügyeletbe a kórházba az ünnep éjszakájára. Le kell mondanunk mindent – közölte bosszúsan.
– Hogyhogy ilyen hirtelen? – kapta fel a fejét Nóra. – Nem tudsz cserélni valakivel?
– Esélytelen. Senki sem akar szilveszterkor dolgozni – sóhajtott fel. – Teljesen váratlanul jött, és a legrosszabbkor.
– Kár, hogy így alakult – mondta Nóra együttérző hangon, miközben legbelül megkönnyebbülést érzett. – Akkor ezek szerint az estét egyedül töltöm majd itthon…
– Ha szeretnéd, azért összegyűlhetne a család nálunk, és nélkülem is megtarthatnátok az estét – vetette fel Márk óvatosan.
– Ugyan már, ne borítsuk fel a megszokott rendet – tiltakozott Nóra kissé túl gyorsan. – Jövőre majd bepótoljuk rendesen. Most inkább hazamegyek a szüleimhez, ott leszek szilveszterkor, és kész. Nem dől össze a világ.
Márknak nem maradt más választása, mint hogy sorra felhívja a rokonokat, és magyarázkodjon a hirtelen változás miatt. Dühítette a helyzet, leginkább saját magára haragudott. Igyekezett nem a kollégáin levezetni a feszültséget, de otthon is egyre gyakrabban vetett gyanakvó pillantásokat a feleségére. Sejtette, hogy Nóra belül örül a fordulatnak, és úgy érzi, ő került ki győztesen az egészből. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt a nő szerette volna – ez pedig sértette Márk büszkeségét. Elhatározta, hogy egyelőre nem avatja be a saját tervébe, amelyet már gyorsan meg is osztott a szüleivel.
– Mivel miattam marad el a szilveszteri összejövetel, legyen egy közös ünneplés később – javasolta az édesanyjának. – Hívunk mindenkit karácsonyra. Tudom, addigra más lesz a hangulat, de attól még együtt lehetünk.
– Végül is megoldható – felelte az anyja. – Szilveszterkor maradunk itthon, aztán nálatok majd bepótoljuk. Addigra Botond bátyádék is megérkeznek, és akkor együtt megyünk hozzátok.
Márk rábólintott, de Nórának továbbra sem szólt az új megállapodásról. Szándékosan ragaszkodott ahhoz, hogy a pótlólagos ünnepség az ő lakásukban legyen, jelezve: a végső döntés joga az ő kezében marad.
Nóra mit sem sejtve készült a gondtalan ünnepekre a szüleinél. Úgy érezte, sikerült keresztülvinnie az akaratát. Arról azonban fogalma sem volt, hogy férje és anyósa már megegyeztek, és néhány nappal később ugyanúgy rá vár majd a főzés és a készülődés. Csupán egy héttel tolódik el minden – a forgatókönyv és a szereposztás viszont változatlan marad.
