«Az ajtó enged» — megdermedt a menye, keze a kilincsen ragadt
«Menj el, Zoltán… tűnj innen» — mondta anya jeges határozottsággal
«Én már nem.» — mondta Eszter, és letette a telefont
«A lakcímkártya nem egyenlő tulajdonjoggal, Márk» — Eszter higgadtan
«Rám aztán nem is gondoltok?» — Dóra dühösen bontotta a hívást
«Beadom a válópert.» — dühösen közölte Gábor
«Elegem van a nővérből, ne jöjjenek többet!» — förmedt Nikolett
«Ugyan már, mit takargatod magad? Család vagyok!» — legyintett az após
«Nem érdekel, mit gondolsz!» — kiáltotta az apa dühösen
«Komolyan mondom, olyan szétszórt vagy!» — csattant Gergő a pénztárnál
“Eladni? Micsodát?” — kérdezte Dóra döbbenten
“Intézze el, hogy többé ne ébredjen fel.” — mondta a nő fölényesen
“Elegem van a színjátékból.” — mondta Márk megvetően
«Ebben a lakásban soha nincs rend!» — vetette oda Márk ingerülten
«Ne gyere közelebb. Ne érj hozzám» — mondta Eszter remegve
«Újévkor nálunk lesz a családom, és kész» — jelentette ki határozottan
«Jöjjön el hozzánk!» — kérte Márk, és hazavitte
«Túladagoltam» — vallotta be Gabriella bűntudattal
«Sorozatos csaló!» — kiáltotta Nóra Ilona, a rendőrök azonnal elvitték
«Egyszerűen máshol kell lennem» — mondta Eszter hidegen
«Jót tenne neked pár kiló mínusz» — mondta gúnyosan Márk
«Csak észre ne vegye, hogy pakolok!» — suttogta Réka idegesen
«A lakás a miénk marad» — suttogtam megkönnyebbülten
«Beadtam a válókeresetet» — mondta Eszter csendesen, határozottan
